Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)
Bevezetés
A gabonafajták az urbáriumok szolgáltatás-rovatai alapján nem különböztethetők meg mindig pontosan, elterjedésük körvonalai néhol mégis kirajzolódnak. Világosan megmutatkozik pl. a tengerszint feletti magasság növekedésével a tavasziak, különösen a zab fokozatos térfoglalása. A murányi uradalom magashegyi településein ,,a hegyilakók nem szoktak őszieket vetni", csak zabot, hiszen ,,a földek, amelyeket művelnek, hegyek közt és leginkább sziklás helyeken feküsznek". 17 Zabot azonban nemcsak a magas hegyeken termeltek ; a búza mellett az ország minden táján a legelterjedtebb gabonafajtának számított. A rozs és az árpa rendszerint második sorba szorult mögöttük ; az előbbi csupán hegyes, terméketlenebb vidéken lépett néhol a búza helyébe. 18 A lékai majorság 168 holdas szántójába 1670-ben csupán 35 mérő búzát vetettek, „terrarum sterilitate plus non suadente", viszont 105 mérő rozs és 140 mérő zab került beléjük. A rozs az Alföldön valamelyest háttérbe szorult az árpa mögött, kétszeres (abajdóc), tönköly, tatárka és köles csak elszórtan, de nagyon különböző tájakon tűnt fel, ugyanúgy a hüvelyesek is. Az utóbbiakat, akárcsak legelterjedtebb ipari növényünket, a kendert vagy a valamivel kevésbé ismert lent rendszerint a gabonától elkülönítve (külön táblákban vagy külön nyomásrendszerben) vetették szántóföldekbe : a szentmiklósi uradalom pelsőci majorföldjóben pl. a kendernek 3 nyomásra tagolódó határrészt tartottak fenn. 19 Hogy az egyes termeivények aránya a.korszak folyamán hogyan tolódott el egy területen, arra vonatkozóan nincs elegendő összehasonlítási alapunk. A gabonaféléket két különböző típusú nyomásrendben vették művelés alá. A korszerűbb háromnyomásos forma egyáltalán nem szorította még ki kétnyomásos vetélytársát : Észak hegyei közt, a csejtei, a szepesi vagy a szentmiklósi uradalom területén éppúgy használatos volt a XVII. század második felében, mint a tokaji uradalom síkvidékén vagy a Kisalföld egyik vártartományában. Szepes vár ós Csejte egy-egy allódiumán azonban vele párhuzamosan már a hármasrendszert is alkalmazták, a pozsonyi uradalomban pedig csak a Csallóköz apró, víz járta falvai ragaszkodtak a régi rendhez, Samarja mezővárosában már a hármasváltót fogadták be. 20 Az ecsedi uradalom községei nem tudtak megegyezni a nyomások dolgában : a csaholyiak ,,az nyomásokat egyenlőjül nem akarják tartani vélek" — panaszolták a fábiánháziak. Űjraosztásos szántófölclközösségnek csak három uradalomban maradt közvetlen emléke, a Felső-Tiszán, az Északkeleti Kárpátokban és a Gömöri hegyvidéken. Nem egy helyen már csak mint figyelemre méltó különlegességet jegyzik föl. 21 Az egy-egy családra jutó ,,tagok" elaprózódása — hosszú évszáza17 Murány 1672. — Kojsón, a szepesi uradalom egyik helységében, alig vetnek őszit (1672). A szepesvári allódium gabonatermel vényei közt a zab áll első helyen. (Uo.) A szentmiklósi uradalom északi majorjában csak zabtermelés folyik (1699). 18 Szentmiklósi allódium (1648). 19 Szentmiklós 1570. — Vö. BeUnyesy M.: A földművelés Magyarországon a 14. században. Századok 1957. 548. 20 Pozsony 1646. A többire : Szepes 1672, Csejte 1696. 21 ,,Sive dives, sive pauper, aequali mensura terras arabiles et prata, feneta dividunt, quae cedunt ad divisionem" : Tokaj 1565 (U. et C. 122/1, Tarján, Ladány).— ,,Agri et prata sorté dividuntur, nec sessiones determinatae habentur, verum quivis secundum posse suum sessionem sibi congruam maiorem vei minorem incolit" (Tokaj 1688, Téglás). — „Agros seu terras arabiles inter se sorté dividunt, quae ad unum campum ad singulas sessiones medias per singula 10 iugera terrae arabilis cedere sólet." (Szentmiklós 1567). — „In hoc oppido (Nagyrőce) nullás designatas sessiones, quae qualis sit, habent neque etiam terras distinctas, sed duntaxat tales terras solent inter se, ubi necessitas fért, distinguere." (Murány 1672).
