Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)
Bevezetés
A NÉPESSÉG PUSZTULÁSA u A korszak paraszti és úri háztartásaiban egyaránt a gazdálkodás évszázados, konzervatíy módszerei éltek tovább. Az úrbéres gazda csak nehézkesen, szívós ellenállás után szánta rá magát változtatásokra, és nem sokkal voltak nála mozgékonyabbak a kisebb-nagyobb majorsági földek uraf sem : az utóbbiak vállalkozó kedve inkább saját gazdaságuk bővítésére, szervezési újításokra és új típusú pénzforrások megnyitására szorítkozott, nem pedig a gazdálkodás technikájának korszerűsítésére. Igaz, hogy ilyen kezdeményezés akkor még a kontinens szerencsésebb sorsú országaiban is alig akadt; egyedül flamand és holland földön kísérleteztek a hármasváltórendszer áttörésével és takarmánynövények, ipari növények rendszeresebb termelésével. A termeivények legnagyobb része hazánkban is korábbi évszázadokból öröklődött át a török korra. A kenyérellátás és részben a takarmány ellátás alapját a legtöbb falu határában megtalálható gabonaföldek jelentették ; ha nem is végeláthatatlan táblák, mint a későbbi évszázadokban, de legalább egy-kétszáz holdas, esetleg ennél is kisebb, a belsőség közelébe eső területek. Csak a magas hegységekben vagy árvízjárta földeken fordulhatott elő, hogy egyes faluk lakóinak nem volt vagy alig volt szántóföldjük. Szentmiklós hegyitelepüléseinek ,,sem földjök, sem rótjek helyek után". 11 Egy-egy időre a tiszta szőlőkultúra területein is egészen vagy részlegesen szántó nélkül maradt a parasztság. 12 A török kor másfél évszázada alatt az ország vetésterületének kiterjedése változott. Egyfelől a pusztítások nyomán nagyon sok helyen összeszűkült : az emberi, állati munkaerő vagy a munkaeszközök megfogyatkozása miatt gyom verte föl, cserje nőtt rajta, legelővé, erdővé változott. Másfelől védettebb tájakon irtás útján növekedett a szántóterület. Az irtott föld ugyan kezdetben inkább mint rét vagy kert vált hasznossá — a pozsonyi Dunapart erdőit a XVII. század közepén irtáskaszálók, új ültetésű gyümölcsösök tarkították, és javában folyt az erdőirtás 13 — a réteket azonban egy idő után gyakran szántóföldnek törték fel. 14 A XVII. század közepén a csejtei uradalmi úrbéresek legnagyobb részének volt irtásföldje, nem ritkán tekintélyes nagyságú, 10 hold körüli irtásbirtoka is. 15 Az Északkeleti Kárpátok vidékén a XVI. században nem folyt még nagyarányú szántógazdálkodás; csak a völgyekben volt gabonavetés, de bizonyára nem számottevő, ha sem 1567-ben, sem 1648-ban nem szedtek utána dézsmát. A század végére azonban annyira elszaporodtak az irtásos eredetű vetések, hogy el kellett rendelni : ,,ha mikor az hegyen tesznek vetést", tizedet kell adniok. 16 11 Szentmiklós 1648 (Romanóc ós passim). — Nagybánya, 1566 (Fernezely). — Pozsony 1574 (Vereknye ós Felrév). — A szentmiklósi uradalomban községenként 10 — 20 — 50 hold körüli vetésterületek is akadtak (1567), Csejtén (1641), Murányon (1672) Vagy Szepesben (1672) többszáz holdasok. Pozsonykörnyéki faluk szántóföldjét a Duna árvizei csonkították meg (Pozsony 1646). 12 „Terras habent nullás, saltem vineolas" (Tokaj 1581, Tokaj). ,,Hordeum et avenam non seminant, quia non habent terras", csak egy kevés őszi gabonájuk termett : no. Keresztúr. 13 Pozsony 1646 (Váralja). Zoncon (uo.) erdők közt „szétszórt" gyümölcsösök. — Szent miklóson (1567) ,,prata passim in silvis extirpata". 14 „Pratum, quocl modo aratur" : Csejte 1641. 15 A század végére egy-egy csejtei település határában ott él már az irtás-zsellérek elkülönülő rétege (1695). — Léka irtásaira 1. az 1608-as urbáriumot. 16 „Valamikor az itt való lakosok a völgyön vetnek" : továbbra sem fizetnek {Szentmiklós 1699). „Ha valaki a maga telke után való földekben azaz a völgyben való mezőben avagy síkon teszen tavaszi vagy őszi vetést,abbuldézmátnemád". (TJo. Szolyva).
