Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

melynek következtében egy vizsgálóbizottságnak a helyszínére kiküldetése, a vétkeseknek elfogatása, és érdemlett büntetésnek elnyerése végett a megye börtönébe átszállíttatása, a közbátorság érdekében is, elkerülhetetlenül szükségessé vált. Miután azonban úgy a járási főbírónak szóbeli jelentéséből, mint a nálam személyesen megjelent gróf Forgách Károlynak, a község volt földesurának előadásából akként értesültem, hogy a nevezett község lakosságánál a fellázadás immár annyira ment, hogy a gróf majorjának felgyújtásával, a közelfekvő padolatgyár elfoglalásával, és emberhalállal nyíltan fenyegetődzik, és így alig reménylhető, hogy a vizsgáló küldöttség által beidézendő egyének meg fognak jelenni, annál kevésbbé pedig, hogy a vétkeseknek elfogatása a rendelkezésre álló csendőrség és megyei pandúrok által eszközölhető lészen, sőt tartani lehet attól, hogy magának a vizsgáló küldöttségnek biztonsága is, ha katonai erő közbenjárása nélkül a helyszínre megjelennék, veszélyeztethetnék, ennél fogva oda terjed kérésem, miszerint a ... Helytartótanács . . . haladék nélkül katonaságot kirendelni . . . méltóztatnék . . . Megjegyezvén e helyütt, hogy azon esetben, ha . . . a fellázadt, fejszékkel s villákkal még most is felfegyverkezett lakosság új kihágások elkövetésére készül, én kötelességemnek tartandom a magas kormányszék rendeletének megérkezése előtt is, a szándékolt merényletek megakadályozása tekintetéből, és a közbátorság fenntartása érdekében az itt állomásozó katonaság közbenjárását igénybe venni." (652. eln. sz.) Magyar nyelvű e. t. - Htt. 1865. II. 11. 14596. (1864. 46170 : 46521-ben) A helytartótanács úgy vélekedett, hogy miután a tagosítás és elkülönzés végrehajtása megtörtént, az ez után bekövetkezett erőszakoskodások egyszerű birtokháborításnak minősülnek, amelyek esetében a törvényszerű bírói eljárást katonai karhatalommal megelőzni nem lehet. Elrendelte tehát jún. 7-én a főispánnak, hogy gróf Forgách Károly birtokháborítási panaszával és birtokába való visszahelyezési kérelmével bírói útra utasítandó. A csendháborítási és ellenszegülési tényeket viszont a főispánnak az ítélet mibenlétéről, megtagadta a katonai karhatalmat s utasította a megyét, hogy az ítélet végrehajtását békés úton kísérelje meg. A végrehajtás 1864 máj. 13-án meg is történt, a lakosok passzív ellenállása mellett, s a bíróság hitelesítette az új telekkönyvi térképet. A lakosok kifogásolták, hogy erdőilletményük több tagban került kihasításra, s a nekik kijelölt rétilletőségen felül az ún. tóberki területet kívánták. A bíróság azonban kijelentette, hogy e kívánságok teljesítése hatáskörét túlhaladja. A lakosok nem nyugodtak bele az új helyzetbe. Erőszakkal rámentek az urasági birtokra, az uraság birkáit onnan kihajtották s a megyei pandúroknak sem engedtek. „Kiszállott a szolgabíró is esküdt társával, kik igyekeztek ugyan a lakosságot békés magatartásra vezetni, de az nem használt. Egyúttal meggyőződni kívánván az erőszakossági tény felől, négy pandúrral és öt fegyveres csendőrrel az urasági földen keresztül annak rétjére hajtották az urasági birkákat, de a nép karókkal ráment a csendőrökre, azokat szétverte, két pandúrt és egy csendőrt megsebesített, fegyverüket elvette — ekkor a csendőrség magát védendő lövéseket tett, mire tíz lakos könnyű sebet kapott, s csak így lehetett a népet szétoszlatni." (A helytartótanácsi előadó összefoglalása az ügy állásáról az előadói íven.)