Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

igazgatási útoni visszahelyezési eljárás ez év september hó 15-én a megyei első alispán által foganatosíttatott ; azonban a kívánt eredmény ezáltal sem éretett eb minthogy e hó 11-én a lakosság által a hatóságilag kijelelt határdombok elhányatván, a volt földesnraság birtokából újólag kivet­tetett, sőt a végrehajtott birtokelkülönítés fenntartására a tegnapi napon két megyei csendbiztos és kilenc csendlegény mint fedezet kísére­tében a helyszínén megjelent szolgabíró a harangok félreverése mellett tömegesen felállított lakosság által megtámadtatván, a helyszínérőli elvonulásra kényszeríttetett. A dolgok ily állásában, ezen ismételt ízekben előfordult, már tett­legességekben nyüvánuló lázongás megfékezésére a katonai karhatalom újólagos alkalmazása elkerülhetetlenül szükségeltetvén, hivatalos tiszte­lettel kérem fel a nagyméltóságú m. kir. Helytartótanácsot, hogy azt 60 főnyi gyalog katonaság kirendelése által, minthogy a helyi viszo­nyoknál fogva Telkesden lovasság nem használható, sürgősen megadni méltóztassék." (12471. sz.) Magyar nyelvű e. t. - Htt. 1866. II. 11. 26318. (1863. 80831) A főispáni helytartó kérése teljesítést nyert: az orsz. hadifőparancsnokság 40 főnyi katonaságot vezényelt Telkesdre. A beszállásolt katonai osztag parancsnoka azonban nov. 23-án azt kellett, hogy jelentse a hadifőparancsnokságra, hogy Telkesden az úrbéri rendezés a lakosság makacssága és a megyei tisztviselők erélytelensége folytán nem halad előre. Ugyanakkor — a jelentéstevő szerint — a Körös völgyének 24 más tagosításra kerülő községe a telkesdi fejleményeket élénk figyelemmel kísérte. A hely­beliek ünnepi alkalmakkor ittak a császár és a császári seregek egészségére, s amellett kijelentették, a község mindaddig nem enged jussából, amíg az uralkodó határozata meg nem érkezik, ha egy évig marad is a katonaság náluk. A főszolgabíró elbeszélte neki, hogy amikor nemrég 16 pandúrral kiszállt a községbe, a telkesdiek hátsó felüket mutatták neki és csirkefogónak nevezték. (Htt. eln. 1863. XIII. 16055) A lakosok makacsságát nem sikerült megtörni: a főispáni helytartó 1864 február 23-án még mindig azt jelenti, hogy a karhatalmat nem lehetett visszarendelni, „minthogy az érintett község a rakoncátlanságtól visszatartózkodásra még most sem ád elegendő reményt". A lakosokat állítólag egy Upper Pál nevű bécsi lakos biztatta, hogy a perbeli ítélet megsemmisítését várhatják. (Htt. eln. 1864. IV. A. 1773) Végre márciusban a hadifőparancsnokság megsürgette a Telkesdre küldött csapatnak állo­máshelyére történő visszarendelését, s ekkor a helytartótanács utasította Bihar megye kormányzóját, hogy a katonaságot lehetőleg azonnal vonassa vissza s az ügy állásáról a hó végéig tegyen jelentést. (Uo.) b) 1864 április 6. — Nagyvárad Hajdú Lajos jelentése a katonaság visszavonulásáról s a telkesdi lakosok ellenszegüléséről. „. . . megtettem az intézkedést, hogy Telkesdről az ott beszállásolt katonaság bevonassék, és az csapatjához múlt hó 29-én vissza is tért. Azonban . . . kénytelen vagyok ... a mélyen tisztelt Főkormány­széknek magas tudomására hozni, hogy az érintett községben a nép

Next

/
Oldalképek
Tartalom