Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

hangulata és engedetlensége legkevésbé sem csillapult, sőt ellenkezőleg annak törvény elleni engedetlenséget s makacs megátalkodottságát lehetett nagy mérvben tapasztalni, elég merész lévén azt nyilvánítani, »hogy a katonaságot csak azért viszik el, mert nincs igazságok«. Pedig e megye bűnfenyítő törvényszékének . . . határozata szerint Telkesd község lakosai, szám szerint 45-en éppen az elölérintett lázongás miatt bűnfenyítő perbe fogattak, s közülök 30-an letartóztatva vannak. Ezen határozat az ügy állását kellőleg felderítvén, feleslegesnek tartom azt bővebben elemezni, és csak azt jegyzem meg, hogy az ügy bonyolódottságának és terjedelmes voltának, mint szinte az alábbi körülménynek tulajdonítható, miszerint az még végítélettel el nem láttatott. A bonyolódottságot és az ügy hosszú időre terjedését pedig előidézte azon körülmény, hogy a többször említett erőszakoskodás miatt múlt évi jan. 25-én 1044. sz. a. kiadott rendeletem folytán teljesített vizsgálat a bűnfenyítő törvényszék által rendőri eljárás alá tartozónak mondatott ki, és így az ügy a bűnügyi útról letéríttetett, mit én mint közigazgatási közeg, anélkül, hogy hatáskörömet túl ne lépjem, nem akadályozhattam. Eme rendőri eljárás közben újabb meg újabb erőszakoskodások merültek fel, s mindmegannyi vizsgálatot tettek szükségessé, minélfogva az ügy mindinkább nagyobb terjedelmet vőn, s az ismételve előfordult bűnös tények — a hiányos vizsgálat mellett — nehezítek az eljárást. Midőn tehát ezekről jelentésemet hivatalos tisztelettel felterjeszteném, egyszersmind felemlítem, miszerint intézkedést tettem egy részről az eránt, hogy a bűnügy a bűnfenyítő törvényszék által mielőbb befejeztessék, más részről ismét arra nézve, hogy Telkesd községében minden erőszakoskodás meggátoltassék, a csend és rend fenntartassák." (3239. sz.) Magyar nyelvű e. t. - Htt. 1866. II. 11. 26318. (1864. 30984) A helytartótanács ezt a jelentést tudomásul vette, s utasította a főispáni helytartót, hogy „újabb rendzavargások iránt a törvény teljes szigorát alkalmazásba vegye." A kancellária 1865 dec. 14-én értesítette a helytartótanácsot arról, hogy az uralkodó ,, Telkesd községet a tagosítási perben véghezvitt bírói végrehajtás elleni folyamodásával elutasíttatni" rendelte. (Uo. 1865. 98824) A további fejleményekkel kapcsolatban megjegyzendő még, hogy gróf Haller Sándor pert indított több telkesdi lakos ellen, mert nem fizették a maradványföldek után járó váltságösszeg részletét. Az ítélet végrehajtására a megye katonai karhatalmat kért, a helytartótanács azonban a végrehajtás újabb megkísérlését rendelte el. E célból a megyekormányzó Román József harmadalispánt küldte ki, aki a román nyelvben jártas lévén, a lakosság felvilágosítását szerinte a leghelyesebben eszközölhette. Az ő küldetése azonban nem járt sikerrel s jelentése szerint a telkesdiek ellenállása oly erős, hogy polgári karhatalommal letörni nem lehet. A megye ezért 1866 márc. 24-én újból 1 tiszt és 60 fő lovasság kirendelését kérte, minthogy „Telkesd község még eddig meg nem torlott makacsságának útmutatása után az ellenszegülési hajlam több szomszédos községekben is kezd feltünedezni". A kért karhatalmat április közepén rendelek ki s egy hónappal később vonták vissza. (Uo. 1866. 30758., 40009)