Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

álló, többnyire nyári időre halmozott úri munkát végromlások nélkül elviselni képesek nem valának. Mostanában pedig ugyan tapolyvölgyi tizenkét község öszves telkesei és zsellérei az ezen községek legtöbbjében még az 1848. év előtt keresztülvitt tagosításoknál szenvedett sérelmeik orvosoltatása végett legfelsőbb helyen panaszkodtak." Hlaváts kísérőiratában, amellyel a cáfolatot Pálffynak felterjesztette, kifejezte abbeli gyanúját, hogy a „Hon" kérdéses cikkét Bánó Miklós írta, vagy sugalmazta, akire nézve e folyamodványok igen kellemetlen adatokat tartalmaznak, s aki szeret „író gyanánt szerepelni". A helytartótanács elnöksége a cáfolatot lényegesen enyhített formában, egyes részeket törölve küldte meg a „Sürgöny" c. hivatalos lap szerkesztőségének, minthogy a törölt részek — amint Hlavátsnak irta — „némileg szenvedélytől sugallottaknak lenni látszottak, minélfogva ajánlom Méltóságodnak, hogy hivatalos ügyekben jövőre az indulatosságtól óvakodni szíveskedjék". (Htt. eln. 1863. XIII. 3384 [3929]) Eközben már folytak a tárgyalások Hlaváts leváltásáról. Pálffy Móric, miután újabb panaszok érkeztek hozzá arról, hogy Hlaváts hivatalos eljárásaiban indulatoskodik, és az úrbéri ügyekben semmi figyelemmel sincs a volt földesurak „jogos" érdekeire, tehát elfogultságról tesz tanúságot, jelentéstételre szólította fel a kassai rendőrigazgatóságot, s annak útján az eperjesi rendőrbiztost. Polatschek, az eperjesi rendőrbiztos 1863 ápr. 6-i jelentésében részletes jellemrajzot adott Sáros megye főispáni helytartójáról. Kiemelte az uralkodó iránti feltétlen hűségét, s azt, hogy a sárosi nemességet kemény kézzel tartja kordában. A vezetése alatt álló megye közigazgatása szerinte példaként állítható a többi megye elé. A sárosi nemességet, amelynek egy része az 1848 előtti önkényuralmának visszaállítására törekszik, rendkívül kellemetlenül érintette Hlaváts kinevezése a megye élére, a széles néptömegek azonban igen örvendtek ennek. Polatschek szerint arra a szóbeszédre, hogy Hlaváts a volt földesurak érdekeire nincs tekintettel, az a körülmény adott okot, hogy a főispáni helytartó a legszegényebb néposztály, a majorsági zselléreknek a földesúri szolgáltatások alóli törvényes felszabadítására törekszik, ugyanúgy, ahogyan az úrbéreseket felszabadították. Marx kassai rendőrigazgató mindenben alátámasztotta Polatschek állításait, Hlavátsot a maga részéről is a kormány feltétlen támaszának s az ellenzéki, forradalmi elemek rémének festette le. Az ellene emelt vádakat irányzatosaknak minősítette. Pálffy Móric a két jelentést ápr. 14-én „megnyugtató tudomásul" terjesztette fel a kancellárhoz. (4673. eln. sz., Kanc. eln. 1863. 416) Gróf Forgách Antal kancellár azonban úgy vélte, hogy „kevés siker várható, különösen a kormány által elfoglalni óhajtott kiengesztelés terén, oly megyei kormányzó működésétől, ki az erre hivatott döntő körökben s főbb tényezőknél a kormány irányában nemcsak rokonszenvet nem bír éleszteni, hanem az egész birtokos osztálynál csak ellenszenvre talál, sőt neműleg gyűlölet tárgya." Ezért máj. 11-én arra kérte Pálffyt, nevezze meg mielőbb azt a személyt, aki minden tekintetben alkalmas volna Sáros megye kormányzói állásának betöltésére. (Uo.) 1863 október 10. — Buda A helytartótanács véleményes jelentése az uralkodóhoz a Sáros megyei zsellérek ügyében. „A hűbéri viszonyokat szabályozó 1853. évi márc. 2-i legfelsőbb pátensek értelmében a zsellérségnek három osztálya létezik : 1. szorosan vett úrbéri zsellérek, kiknek szolgálmányai országos alapbul kárpótoltatnak I. §. 3. & II. §.2, 1. 26 Munkás- és parasztmozgalmak