Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

folyamodványnak a kivizsgálása sokáig húzódott. A közbirtokosok,

9 akikkel Hlaváts — hogy a panaszlókat ki ne szolgáltassa — a panaszokat kivonatban és a névaláírások kihagyásával közöltette, emiatt panaszt tettek a kancelláriánál, mire Hlaváts utasítást kapott, hogy a felségfolyamodványt egész terjedelmében és minden vonatkozó irattal együtt közölje a közbirtokossággal. Ekkor meg a közbirtokosok nagy része a szüretre távozott el, úgy, hogy a járási főszolgabíró okt. 15-én még mindig azt jelentette, hogy őket nyilatkozat adásra felszólítani nem tudta. Időközben a kassai katonai törvényszék az elébe állított négy zsellért szabadlábra helyezte. (Uo. 20969) November végén a helytartótanács elnöksége újabb leiratban fejezte ki csodálkozását Hlavátsnak amiatt, hogy a zsellérek ellen még mindig nem alkalmazott katonai karhatalmat. ,,Én úgy tudom — írta Privitzer a helytartó nevében — hogy a tapolyai kerületben az ingerültség még most is éppoly nagy mértékben uralkodik, mint uralkodott a vizsgálat megkezdése előtt, s egyáltalán semmi tudósítással nem birok arra nézve, hogy a hangulat ottan szelídült volna, az itt levő tárgyalási iratokból hasonlólag e vidék izgatottságára lehet csak következtetést vonni, ugyanazért felszólítom Méltóságodat, hogy velem azon módot haladéktalanul közölni szíveskedjék, mellyel a katonai karhatalom közbejötte nélkül e vizsgálatot kedvező eredményre vezethetni véli." (Uo. 21727) Hlaváts azonban dec. 6-i jelentésében határozottan azt állította, hogy a rendet és csendet sikerült helyreállítania, anélkül, hogy szigorúbb eszközöket lett volna kénytelen igénybe venni. A vizsgálat elhúzódása miatt egyedül a birtokosokat okolja. A zsellérek hangulata szerinte kielégítő ugyan, azonban türelmetlenül várják felségfolyamodványuk elintézését. A tiszti vizsgálat ,,a zsellérek irányában minden akadály nélkül a legcsendesebben befejeztetett, hátra lévén még a kérdéses zsellérek ügyétől tartó, s mindennemű ürügyek alatt késedelmező egynéhány közbirtokosok nyilatkozatai, melyek bekívánására azonban a katonai karhatalom felesleges" ! A zsellérekkel szemben azért sem alkalmazhat karhatalmat, mert még ha a földesurakhoz való viszonyuk el is döntetett volna, a közbejött felségfolyamodvány miatt ügyük egyelőre függőben tartandó. A megyében, amelyben azelőtt ,,a romboló szellem irgalmatlanul önkénykedett", sikerült rendet teremtenie, mert a lakosság nagy többsége hű az uralkodóhoz, a csendőrség támogatja, és a megyei tisztviselők erélyesek, és részrehajlatlanok, ,,csak a törvény előtti jogegyenlőség alapján, minden személyválogatás nélkül" szoktak eljárni. Pálffy szavait tartja szeme előtt, aki ,,a kassai hegy alatt, mindkét megye küldöttsége jelenlétében Isten szabad ege alatt" kijelentette, ha az 1861-i szereplők idejekorán meg nem térnek, ,,úgy mint eddig tettem, nélkülök, sőt ellenök is kívánt sikert szerezni képes leszek". (Uo. 22772) Hlaváts magatartása semmiképpen sem volt alkalmas arra, hogy a sárosi földbirtokosok tetszését megnyerje. Az érdekeltek a legmagasabb helyeken vádaskodtak ellene. A ,,Hon" c. napilap 1863 márc. 10-i száma pedig nevetségesnek igyekezett feltüntetni azt, hogy a Tapoly völgyének 14 helységében a zsellérek földet követelnek maguknak. „Kovácsok, cselédek, s többek közt egy kicsapott cseh vadász „ősi" birtokaikat keresik és kérik kiadatni, erdőkből, legelőkből és szántóföldekből. . . Ezen kérelmező levélnek 30 s néhány pontja mind „ősi" darabföldeket követel vissza, melyek a már 15 év előtt törvényesen végrehajtott összesítés (commassatio) alkalmával az illető birtokos uraknak adattak — ezek nevére telekkönyveztettek — ezek fizetik tőle az adót stb. Fogalomzavaruk bármi nevetséges, de mégis szomorú következményeket hozhat, mert folytonosan elégedetlenkednek, tanakodással töltik idejöket, Bécsbe küldöznek megbízottakat stb. s így kötélyeiket a bérbirtokszerű földekért hanyagul s kedvetlenül teljesítik." A helytartótanács elnöksége felszólította Hlavátsot, hogy e cikk ferde állításait helyreigazító cikket szerkesszen. Hlaváts cáfolata a többek között a következőket tartalmazza : „Tavaly a tapolyvölgyi kilenc község zsellérei azért folyamodtak Ő felsége legfelsőbb zsámolyánál, mert az általok használt 4,5,10,15 köbölből álló földektől követelt némely helyütt 50, 104, 208 gyalog, némely helyen pedig 50, 90, 104 igás napszámból 9 Olyan birtokosok, akik a haszonélvezetre nézve közösségben voltak. A közbirtokosság alapja a vérségi leszármazás, vagy a közös adomány volt.