Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)
161 1861 június 23. — Hajdúböszörmény Sillye Gábor hajdukerületi főkapitány jelenti a tárnokmesternek, hogy a kerület közgyűlése a dohány szabad termesztését megengedte , 26 A közelmúltban a dohánytermelést, mint az alkotmányos törvények értelmében teljesen szabad iparágat, a szomszédos Szabolcs megye is az egész megye területére nézve szabadnak nyilvánította. A Hajdúkerület közgyűlése •— szóbahozatván előtte a dohánytermesztés kérdése — ugyancsak kijelentette, hogy az alkotmányos élet visszaállta után a dohánytermelést gátló tilalmat is megszűntnek tekinti, annál is inkább, mert ha ,,a földnépe, mely a lefolyt gyászos évek súlya alatt koldusbottal kezében csaknem az éhenhalás örvényének szélére jutott, összedugott kézzel várja az etekintetbeni intézkedést, úgy üresen marad a dohánytermelésre kiszakított földje, s az eddigi nyomasztó helyzetnél még szomorúbb sorsnak néz elébe." Erre az intézkedésre azért volt szükség, mert eddig a pénzügyigazgatóság és a felsőbb hatóságok elmulasztották megtenni a szükséges intézkedéseket. ,,.. . ezen hajdan oly jólétnek örvendett hajdú nép oly szegénységre jutott ezen lefolyt 12 gyászos év alatt, hogy csak egy lépés még és a nép nagyrésze koldusbottal kezében leend kénytelen elhagyni családi tűzhelyét." A szabadságharc alatt és után a katonaság, majd a magyar bankjegyek megsemmisítése, az elmúlt 12 év alatt pedig a „terhes adózás, mely ezen városoknak ló- és marhatenyésztését tökéletesen tönkretette", az államkölcsön („csak magára a tisztán földmívelésből élő s annyira kizsarolt Böszörmény városra 200 000 pft. vettetett"), végül az 1858. évi böszörményi tűzvész szegényítette el a lakosságot. Legkíméletlenebbül pedig az sújtotta a városokat, hogy ez évben az államkölcsön kamatainak a kifizetését megtagadták, holott alig van más forrásuk folyó kiadásaik fedezésére. A jégeső ráadásul tönkretette a gyümölcs- és szőlőtermést, „s mindennek tetejébe az a kilátás, hogy a katonai executio a napról-napra tengődni alig tudó népnek talán már ma vagy holnap jön a nyakára". Nem érzi magát feljogosítva arra, hogy a kerületi közgyűlés intézkedését visszavonja, de ez különben is elkésett lépés lenne, „miután azok, akik dohányt akartak ültetni, már akkor el is ültették, midőn a kérdéses közgyűlési nyilatkozat az aggódó dohányosok megnyugtatására tétetett". (237. sz.) 26 A hajdúvárosok új, alkotmányos hatóságai kihirdették, hogy ezentúl a dohányt szabadon lehet termeszteni. A kancellár, miután erről értesült, jún. 10-én levelet intézett a hajdúkerület főkapitányához, s ebben elrendelte neki, hogy e rendeletet tüstént vonassa vissza s gátolja meg eme önkényes határozat foganatba vételét. Sillye Gábor a kancellárnak írott válaszában kifejtette, hogy ezt nem teheti s ugyanakkor a közölt jelentést küldte a tárnokmesternek.
