Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

Magyar nyelvű e. t. - Htt. eln. 1861. XI. 5893. (6333) A kancellária júl. 2-án a hajdúkerület kérdéses végzését — mint az októberi diplomába ütközőt — semmisnek nyilvánította. A dohánytermesztőknek pótlólag jelentkezniök kellett a legközelebbi pénzügyi közegnél, azok pedig utasítást kaptak arra, hogy teljes szigorral járjanak el mindazokkal szemben, akik a megsemmisítő rendeletet kihirdetése után is vonakodnának magukat bejelenteni. (9089. sz., Uo. 7053) 162 1861 szeptember—november ELLENSZEGÜLÉSEK A NÉMETÚJVÁRI JÁRÁSBAN a) 1861 szeptember 14. — Szombathely Gróf Festetich György, Vas megye főispáni helytartójának jelentése Károlyi Lászlóhoz, a helytartótanács elnökhelyetteséhez, az orbánfalvi parasztlázadásról, s a határszéli német községekben a tagosítás meggátlására történt összeesküvésről. ,,A rendkívüli viszonyok itten, mint, úgy hiszem, máshol is el nem mulasztották helyenkint a köznépnek fölfogását a törvényes helyzet érdemében fölzavarni, úgy történt, hogy az urbersdorfi németújvári főbírói járásbeli helységben a volt cs. kir. úrbéri törvényszéki és legfőbb úrbéri törvényszéki ítéletek nyomán a segédadatok összeállítása végett a megyei első alispán mint illetékes bíró f. esztendei aug. 26-kán kimenvén, bírói eljárásában a helységbeliek által tettleges ellenszegüléssel akadályoztatva lőn s miután az ellenszegülők közül négyet őrizet alá tétetni és azokat a jelen volt megyei csendőrök által Szombathelyre bekísértetni rendölt, a meggátolt bírói működést tovább nem folytathatván, a helyiszínéről bírótársaival együtt eltávozott; ez után, midőn a megye, közbátorsági őrök a letartóztatott négy izgatót kísérni megindultakakkor a harangokat félreverték és a pandúrokat a szomszédbeli helységekl bői ide jött segítsége mellett durungokkal és más öldöklő eszközökké megtámadták és a verekedést megkezdvén, elsőben is a tömeg közül a pandúrok közé lövés intéztetett és a néptömeg az ötven főből álló csendőrökre rohant. A csendőrök a fegyveres használattól, különösen a lövéstől az alispán által szorosan eltiltva lévén, magokat csataláncba helyezve egy darabig védték, midőn azonban a közbátorsági hadnagynak a pandursághoz intézett intő szavából a néptömeg megértette, hogy lőni nem szabad, annál nagyobb vakmerőséggel intézte a támadást s már egy pandúrt le is ütött és valamennyinek élete veszélyben forgott. Ekkor néhány pandúr hamarjában fegyvert töltvén, vaklövést tett, azonban a 22 Munkás- és parasztmozgalmak