Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

ják — eljöttem után visszalépve, régi ugar-földjeit szántja, azon vétkesek pedig, kik részint a szolgabírói eljárásnak ellenszegültek, részint a csendbiztosokkal véres összeütközést idéztek elő, be vannak fogatva s fenyítő törvényszéki tárgyalás alatt vannak, s miután a törvény előtti egyenlőség s megyémnek ösmert szelleme nyomán a földesúrnak alig marad fenn más út a foglalási sérelem orvoslására, mint a törvény útja, részemről a katonaság ottartóztatását, ha t. i. annak ottmaradása bármi nehézséggel egybekötve volna, nem veszem igénybe, annyival inkább, mivel eddigi ottlétének sem látom azon sikerét, mit némileg vártam, s mi a föld népe terheltetésével felérne, csak azon egy tiszteletteljes bizalommal tett kérésem volna Excellentiádhoz, hogy nem hivatalos úton előlegesen jutna tudomásomra az, mikor fog a katonaság elvonatni; okom van ezt kérni, mit Excellentiád érteni fog s mint magyar ember előtt őszinte fel is tárok ; t. i. hogy én adhassam tudtára a lakosságnak a katonaság eltételét, úgy mint némileg közbenjárásom eredményét s ez által mint némi jótékonysággal lehessen ingerült kedélyükre bizalom-ébresztőieg hatni." Magyar nyelvű e. t. - Htt. eln. 1861. IX. 5005. (8154) Az alispánnak az a kívánsága, hogy a katonaság kivonásáról előzetes értesítést, kapjon nem teljesült, mert az orsz. hadifőparancsnokság csak szept. 13-án értesítette a helytartótanácsot, hogy a félszázad ulánus 5-én elvonult Ibrányból. (Uo. 8655) De nem teljesült az a kívánsága sem, hogy Lónyayt földfoglalás miatti panaszával a közigazgatási útról bírói útra utasítsák. Mert alig szűnt meg az autonóm rendszer, Lónyay Pálffy Móriczhoz fordult s tőle a tagosítás ellen fellázadt ibrányi lakosok rendreutasítását és az általuk okozott károk megtérítésének elrendelését kérte. Pálffy 1861. december 4-én utasította Szabolcs megye kir. biztosát, hogy az úrbéri ítéletnek Ibrányban ,,ha szüksége mutatkoznék, katonai karhatalom igénybe vételével is" szerezzen érvényt, ,,a rendháborító s törvényszegő ibrányi lakosok" által okozott károkat pedig téríttesse meg. (Htt. 1862. II. 11. 14850. alatt: Htt. eln. 1861. XIII. 12521) Ennek következtében 1861 dec. 29-én újból félszázad katonaság vonult a községbe. A következő napon megjelent ott az alispáni bíróság, Lónyay ügyvédjének, Benczúr Miklósnak a kíséretében, s maga elé rendelte a lakosokat. Felolvasta előttük Pálffy Móric rendeletét, majd felszólította őket, hajlandók-e a kártérítésre s az általuk megsemmisített és újból szükségessé vált mérnöki munkálatok költségeire nézve „barátságosan kiegyezni", vagy bevárják-e a katonai karhatalom alkalmazását. A bíróság egy órai gondolkodási időt adott a lakosoknak. Félóra múltán a lakosok megtörtek. A bíróság közbejöttével létrejött a „barátságos egyesség", ezt jegyzőkönyvbe vették, végül pedig a katonai karhatalom, ,,reá szükség nem lévén, elbocsájtatott." Sándor András, Szabolcs megye kir. biztosa így fejezi be Pálffyhoz írt 1862 jan. 3-i jelentését: ,,Ezen igen sikerült eljárás által nemcsak a perlekedő felek tökéletesen meg vannak nyugtatva, de a mostani rendszer iránti bizodalomnak alapköve is le van téve. Hátra van még azon ibrányi lakosoknak bűnvádi úton leendő elítélése is, akik az authonom megyei tisztviselők eljárása folytán nyilvános erőszaki bűntényben estének, s ezeknek elítélését is rövid idő alatt eszközöltetni reménylem." (26. sz. Uo., Htt. eln. 1862. XIII. 481)