Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

lelt idegen férfit és nőt, portékáikat velük vitetvén, majdnem egyszerre a városházához behajtották.. ." Az összecsődült néptömeg követelésére később a két letartóztatottat szabadon engedték, azonban ugyanakkor segélylövéseket adtak le. „E lövések hallatára a városház előtti térre levonult ácsorgó nép a fináncok eránt különben is évek óta meggyökerezett ellenszenvvel viseltetvén, most már a közelebbi házaktól kezebelivel is ellátott egyénekkel szaporodva egymásután feltódult az emeletbe, zúgva és fenyegetőzve a fináncok kiadatását követelte, s ugyanazon percben az utcán a vészharang megkondítását követelő néphangok is emelkedvén, az éppen szomszédban levő reformált egyház tornyában a vészharang meg is szólamlott." A megszaporodott néptömeg felhatolt a városház emeletére, betörte a szoba ajtaját, amelybe a fináncok és katonák menekültek s innen a városi levéltárba üldözte azokat. Időközben a városház előtti térre érkezett a városban szállásoló katonaság és csendőrség. Csorba János szállásbiztos, hogy a zavarnak véget vessen, kérdést intézett a néphez, „vajon beleegyeznek-e, hogy általa a fináncok és gyalogság a kinn sorakozott lovasságnak számonadassanak? mire jó vérrel s hangosan oda nyilatkoztak, hadd menjenek, csakhogy azután zárva tartsák őket." A vezénylő tiszt ekkor csapatát kétfelé osztva, felét a városház nyugati sarkára, másik felét a városház kapujához állította. Csorba János a kapuhoz vezette a fináncokat és gyalogosokat, s azok megindultak a kaszárnya felé, nyomukban a csendőrök és a lovassággal. A városháza nyugati sarkán felállított lovasság adott jelre sebes rohamban csatlakozott a másik részhez, „s a vágtatás közben a rendetlen irányban ácsorgó népből nemcsak többeket ló alá gázolt, de egynémely lovas negédes elbízottságában kivont karddal az előtte rendetlenül tolongott s vágtatásukra szétiramló néptömegre csapkodott. A fináncok vonulását kétfelől a házak mentén részben fejszés és vasvillás, nagyrészben azonban fegyvertelen tömeg kísérte, zúgva és zsibongva. Közben „a suhancok és gyermekek a néptömegből fagyos kisebb hódarabot és lótrágyatörmeléket kapkodván fel, azt a félelmökben vissza-vissza tekintgető finánccsoportra hajigálták. .. s ugyané percben a 22. sz. tanú szerént egy a fináncokra irányzott hajítás a vezénylő tiszt köpenye szárnyát is érinté.. ." A tiszt erre „felbőszülvén megállást és tüzet adatni parancsolt, kezébe kapott pisztolyával ugyanazon percben ... a szándéktalanul őt hajintó Gál Ferencet lelőtte, utána ismét másik pisztolyát is Sárközi Ferencre kilővén, s mindkétszer boldogtalan eredménnyel. A vezényszó kimondása percében mind a finánc és gyalogcsapat rézsút jobb, s a lovasság is egynémelyik szerént bal irányban puskáik és pisztolyaikat kilőtték s a könnyelmű vezényszónak a jobboldalon négy, a baloldalon egy halott s több könnyű sebesült lőn áldozatává. A megtörtént lövésekre a néptömeg egyszerre minden irányban, ki merre fordulhatott, szétszaladt, s azon pillanatban az üres térnek urává vált fegyveres csapat is tovább a kaszárnya felé indult."