Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

8 1850 május 7. — Kassa Swieceny Frigyes kassai ker, miniszteri biztos és Bor doh altábornagy, kassai ker. katonai parancsnok közös jelentése Geringerhez Zemplén megyében tett hivatalos útjuk befejezése után.

10 A parasztok ellen különösen amiatt van sok panasz, mert semmibe se veszik az erdők tulajdonjogát. Az egyszerű ember az erdőt ma is köztulajdonnak tartja, mint a vizet és legelőt. Kzzel szemben a nagybirtokosok az erdőket a maguk részére igyekeznek kisajátítani, s használatukat ellenszolgáltatásokhoz kötik. Némelyik község, miután a tagosítás következtében legelőjét elveszítette, felgyújtja az erdőt, s az amerikai telepesekhez hasonlóan így jut legelőhöz. A zsidó bérlők, akik a megyében igen sok birtokot tartanak a kezükben, s akiknek az erdőállomány megőrzése nem szívügyük, elnézik ezeket az erdei kihágásokat. Más birtokosok kijelöltek egy-egy erdőrészt a község használatára, s így állították helyre a házi békét. Megfigyelhető, hogy a parasztok közül egyesek meggazdagodnak, míg a többiek elszegényednek. A „jó gazdák" földeket vesznek bérbe a „tehetetlenektől", előlegek nyújtásával hajtják őket szolgálatukba, gyámkodást gyakorolnak fölöttük. „Die Lösung der untertänigen Bande hat das Gemeindeleben gekräftigt. Die Bauern fühlen sich jetzt minder vereinzelt und gebrochen, und wirken vereint. So z. B. ist es Sitte geworden, dass ganze Gemeinden die Steuergebühr, welche auf sie entfällt, durch eine gemeinschaftliche Arbeit in Weingärten, im Felde u. d. gl. an der Spitze ihres Vorstandes ins Verdienen bringen, und abführen. Sie entsenden den Sachwalter (szószólló) zu dem Arbeitsgeber, dieser verabredet dann den Lohn, und der arbeitsfähige Gemeindeteil geht rüstig ans Werk." (A jobbágyság megszűnése óta megerősödött a községi élet. A község adóját sokszor közös munkával szerzik meg.) A zsidó bérlők mindig kapnak munkásokat, a volt földesúrral szemben azonban a paraszt bizalmatlan, mert a jobbágyi kötelezettségek újjáéledésétől tart. A majorsági zsellérek alig végeznek úri munkát, leginkább passzív ellenállást tanúsítanak. Ennek egyik gyakori oka az, hogy magukat úrbéreseknek tekintik. Sokan kimaradtak a Mária Teréziakori úrbéri tabellákból, akik pedig úrbéreseknek számítottak ; ezek az adót éppúgy megfizették, mint a többiek, akiknek telkét a tabellába bejegyezték, s a megyének járó szolgáltatásokat is teljesítették, pedig, ha majorságiak lettek volna, minderre nem lettek volna kötelezhetők. 10 A jelentésnek, amely teljes képét adja a megye gazdasági és társadalmi viszonyainak, csak a parasztságot és a „proletariátust" érintő részeit ismetetjük.