Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

Hogy az úrbériséggel és majorsággal kapcsolatos áldatlan helyzetnek vége vettessék, a Galíciára vonatkozó 1849 aug. 15-i császári pátensre hivatkozva Magyarországon is az egész paraszti birtokállomány tehermentesítését javasolják. Az úri munkától való húzódozás másik oka az, hogy a parasztságot két táborra bontották : az egyik, az úrbéresek tábora, amely nem robotol, erkölcsileg és anyagilag felemelkedett, s a másik, a majorságiaké, nem látja be, miért kell neki tovább robotolnia? Aparasztok —különösen a nők —jobban öltözködnek, mint azelőtt. A földműves lakosság öntudata mindenütt megnőtt. Zemplén megyében, ahol az elnyomás különösen erős volt, ez a változás annál inkább észrevehető. A szlávajkú jobbágyokat itt páriákként kezelték ; a tagosításokat könyörtelenül hajtották végre, a birtok jogot semmibe véve, a legeltetési jogot megcsonkítva, s anélkül, hogy a földek minőségét tekintetbe vették volna. A kisnemesi tömegek teljesen lezüllöttek. Az ő részükről az utóbbi évtizedekben napirenden voltak a tulajdon elleni támadások. Ók alkották a radikális ellenzék rohamcsapatát. Az ún. „Szegénylegények társasága"

11 ebben a megyében keletkezett. Német nyelvű e.t. — G. 1850. 8802. 11

A „Szegénylegények" radikális, ellenzéki klubja, amellyel az 1840-es években több megyében találkozunk, Zemplénben volt a legelterjedtebb, az ottani szegénylegények Kazinczy Gábor főszolgabíró vezetése alatt állottak. (Lásd Takács Sándor, Hangok a múltból. Bp. é. n., 268. s köv. 1.) A szabadságharc leverése után Geringer két országos biztost küldött ki a Zemplén megyei Gesztelyre, nyomozás végett, mert úgy értesült, hogy a ^társaság ott még mindig működik. (Kassai ker. főisp. 1849. 626.) Georgievich Mihály és Stephanovits István, a két biztos 1849 okt. 26-án azt jelentette Kassáról Geringernek, hogy a Gesztelyen kihallgatott „jóérzelmű és szavahihető tanuk" állítása szerint Zemplén megyében még mindig létezik a szegénylegények társasága, kb. 180 tagja egyelőre szétszórtan, de közös cél érdekében működik. Céljuk a köznépet meggyőzni arról, hogy Kossuth ügye még nem veszett el s hogy a „kommunizmus" eszméjét terjesszék és megvalósítsák. A társaság vezetői Potoczky Imre, Orosz Ferenc és mások, akiknek neve már a forradalom alatt is ismeretes volt. (G. 1849., 3192) A tanúk vallomásáról Georgievich és Stephanovits jegyzőkönyvet vettek fel. A tanixk közül Kromcsák János plébános és Orosz Julianna azt vallották, hogy Potoczky Imre gesztelyi szolgabíró, volt nemzetőrkapitány kijelentette, ,,ha általános amnesztia nem lesz — tigymond — kikiáltják a communismust, és evvel meghódíttatik az osztrák katonaság is". Azt is vallották, hogy a szegénylegények még most is tartanak összejöveteleket, koholt híreket terjesztenek, a királyt és anyját becsmérlik és forradalomra izgatják a népet. (3. A. C. Pol. Sec. 1850. 5361) Szirmay kassai kerületi főispán 1849 dec. 4-én azt jelentette az ottani katonai kerületi parancsnokságnak, hogy az állítólagos titkos összej övetek felderítésére indított vizsgálat nem vezetett különösebb eredményre. Potoczky Imre szolgabírót azonban, aki „meggondolatlan kijelentéseket tett", felfüggesztette állásától. (Kassai ker. főisp. 1849., 1326) A szegénylegények közt Kazinczy Gábor közvetítésével utópista szocialista eszmék is elterjedhettek.