Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

nek nem nyilvánítják. Az ilyen legénynek azután meg kell váltania magát,, és megfogadnia, hogy a regalisták szabályait és törvényeit megtartja, s csak azután van joga ahhoz, hogy nagyobb városokban munkát keressen. Ha a regalisták pártjához tartozó legény érkezik Veszprémbe vagy más hasonló városba, ott nem látogatja meg a kalaposműhelyeket,, kerüli a legényeket és mestereket, óvakodik attól, hogy velük érintkezésbe kerüljön, s csak akkor ereszkedik le odáig, hogy egy mestert meglátogasson, ha a végső szükségtől űzve, továbbutazásához segélyre van szüksége. Tudomásuk szerint a szövetkezések Magyarországon semminemű politikai irányzatot nem követnek, de rájuk, mesterekre nézve igen károsak, mert ha rendszeresen akarják iparukat űzni, a legények akaratától függenek. A beadványt a céh elöljárói : Praun Lipót, Dóczy Ferenc, Szabó Sándor és Szentesi János írták alá, és Várszeghy János céhbiztos ellenjegyezte. Németnyelvű másolat. Soproni ht. o. eln. 1858. II. B. 1188. (1342.) A veszprémi kalaposmesterek nyilatkozata a megyefőnök útján a soproni helytartósági osztályhoz került, s az utóbbi 1858 április 10-én terjesztette fel a kormányzósághoz. Véleménye szerint a kalaposlegényeknek ebben leírt, az egész országra kiterjedő szervezete annyira hasonlít a német- és franciaországira, hogy köztük a kölcsönös kapcsolat és egymásrahatás valószínűnek látszik. A soproni helytartósági osztály elnöksége a maga részéről megtette ez ügyben a szükséges intézkedéseket. A főkormányzóság 1858 április 30-án körlevelet intézett az alárendelt hatóságokhoz, s ebben közölte velük a veszprémi kalaposmesterek által felfedett tényeket. A kormányzóság úgy vélte, ha eddig még nem is nyert megállapítást az, hogy a kalaposlegények hazai társulása a külföldiekkel kapcsolatban áll, ez mégis gyanítható, minthogy szabályaik mindenütt azonosak, ugyanazokat az irányzatokat követik, és a szabályok áthágói ellen azonos módon járnak el. Az ilyen egyesülésekre, ha nem is foglalkoznak általában politikával, annál nagyobb figyelmet kell fordítani, mert azokat politikailag mozgalmas időkben könnyen használhatják ki a köz kárára. Felszólítja tehát a rendőri és csendőri hatóságokat, figyeljék meg a kalaposlegények gyűléseit, és állapítsák meg, hogy azok vajon csupán szakmai, vagy más megengedett célokat követnek-e, s ha az összejöveteleken törvénytelenségek fordulnak elő, járjanak el a kicsapongok ellen a rendeletek értelmében. A hatóságoknak arra kell törekedniük, hogy vegyék ki a társulás kezéből az általa önkényesen gyakorolt végrehajtó hatalmai és vessenek véget az ipari túlkapásoknak s a mesterekre gyakorolt kényszernek. Különös figyelmet kell fordítaniok az egyesülések vezetőire s ún. törvényszékeik tagjaira, valamint külföldi kapcsolataikra. Ez irányú észrevételeikről és intézkedéseikről tegyenek jelentést. (M. C. G. geh. Präs. 1858. 532.) Eközben a veszprémi hatóságok folytatták a vizsgálatot a feljelentések alapján, a helyhatósági osztály rendelkezésének megfelelően. A veszprémi polgármesteri hivatalnál Várszeghy János városi titkár és rendőrbiztos ápr. 8-án jegyzőkönyvet vett fel ,,a helybeli kalaposlegények társulata által Mentz Alajos vezérlete alatt Gontér Ignác kalaposmester ellen kimondott büntetés és megsimpholás" ügyében. A jegyzőkönyv a következőképpen idézi Mentz vallomását: „Mentz Alajos a nevem, 29 éves, római katolikus, veszprémi születés, nős gyermekes, kalaposlegény vagyok... Legközelebb múlt tavasszal, midőn herbergünket özv. Faicsernétől Kovács Ferenc korcsmájában átszállítottuk, akkoron Göntér Ignác úrnak botjáról egy nemzeti szín bojt (quastli) elveszett, s ő úgy nyilatkozott, mintha a legénység közül egyik tulajdonította volna ezt el. Erre később, mintegy egy hónap múlva, midőn ismét Auflagot (gyűlést) tartottunk, akkoron több legények mondották, hogy Göntér urat becs-