Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)
M UNKÁSMOZGAIíM AK 205 telennek nyilvánítsuk mindaddig, még szavát vissza nem veszi és a legénységet meg nem követi. Azonban nemsokára reá céhgyűlés tartatván, abban céhbiztos úr bennünket rendre utasítván, minden törvénytelen társulatok, összejövetelek és a mesterek elleni törekedések- vagy bántalmazásoktól eltiltott; ezen idő óta mi minden efféléktől vissza is tartottuk magunkat. Führer vagy vezető én már négy év óta nem voltam, és Göntér úr ellen merénylett Jellépés sem az én vezérletem alatt történt, azt sem tudom, ki indítványozta, hogy Göntér urat meg kellessen büntetni." A jegyzőkönyvet a polgármesteri hivatal beküldte a szolgabírónak, ,,azon alázatos jelentés mellett, hogy az itthelybeli kalaposlegények rendesen minden vasárnapon gyülekezetet tartanak tanyájukon (Herberg), ott többnyire leisszák magukat és ily állapotban aztán törvényüket előveszik, egymást becstelenítik és mesterüket a társulat szabályai szerint megsimfolják. — Ezek közt fő szerepet visz Vig Lajos, Kraszna megye lámpérti születés, Soós Pál úr legénye, magát regalistának, a veszprémi legényeket choleristáknak nevezvén, bizonyos Znamme nevű legény pedig majd minden vasárnap verekedik a tanyán, s a többi legényeket, kik meg nem jelennek, becstelenül és szidalmazza. Ilyen kihágásokat követnek el, de politika irányzatú tetteket még ekkorig nem tanúsítottak. Meg kell egyébiránt vallani, hogy az egyenetlenség maguk közt a mesterek közt is megvan, mert ezen iparosoknál igen szokásban van, hogy majdnem minden céhgyűlésben a legsértőbb szemrehányások fordulnak elő, miszerint egyik vagy másik mestertársának legényét elcsalja és elcsábítja, és úgy látszik, hogy némely mesterek magok gyámolítják a legényehet az ő szabályaik és törvényeik kivételében. . ." A szolgabírói hivatal a megyefőnökséghez írt jelentésében beszámolt arról, hogy intézkedett a kalaposlegények gyűléseinek beszüntetése érdekében. Megjegyezte még, hogy Víg Lajost, mint katonakötelest a sorozóbizottságnak adták át. (Soproni Jit. o. eln. 1858. II. B. 1188 — 2984) c) 1857 október 14. — Újvidék A város polgármesterének jelentése az újvidéki kerület elöljárójához MZ ottani kalaposlegények mozgalmairólP Még 1848 előtt fordultak elő esetek, amelyek a kalaposlegények szervezkedésének ottani kiterjedésére mutattak. Hirschhorn Jakabot, az 1845-ben elhunyt legelőkelőbb újvidéki kalaposmestert, amikor legényeit a neki okozott kár megtérítésére akarta kötelezni, azok otthagyták, 29 A temesvári rendőrigazgatóság már 1854 okt. 27-én jelentette a vajdasági helytartóságnak, hogy kalaposlegények szervezkedésének r nyomára bukkant Temesvár—Gyárvárosban, és hogy nem csak ott, hanem Újvidéken, Eszéken, Pancsován, Versecen, sőt Kolozsvárott és más városokban is léteznek a kalaposlegényeknek társulatai. A rendőrigazgatóság a városi hatóságok útján igyekezett a társulatokat kinyomoztatni, és dec. 24-én közölte a helytartósággal az addig befutott nyomozási eredményeket. A kolozsvári rendőrigazgatóság értesítése szerint ott is létezett ugyan hasonló egylet, de az már évekkel azelőtt, a kalaposipar pangása következtében, feloszlott. A verseci járási hatóság szerint ott ilyen egylet nem létezett. Az újvidéki rendőrbiztos viszont azt jelentette, hogy ott évekkel azelőtt volt ilyen egylet, de miután a kalaposmesterek száma háromra
