Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

figyelmeztessék a parasztokat arra, hogy a földbirtokosok jogait ért minden sérelmet szigorúan meg fognak büntetni. Minden önkényes földfoglalást azonnal büntessenek, tekintet nélkül arra, hogy volt-e valami jogalapja. A tanácsadókat és felbujtókat derítsék ki és keményen büntessék meg. Helyezzenek több katonaságot a vidékre. Minthogy a jegyzők jelentéseiben nem lehet megbízni, a járási biztosok gyakran utazzák be járásukat s az egyes községekben elkövetett bűntényeket a helyszínen vizsgálják ki. Német nyelvű e. t. - M. C. G. 1854. 6075. (10743) A kormányzóság jún. 24-én közölte ennek a levélnek a kivonatát Kotz báróval, a kassai helytartósági osztály vezetőjével. Véleménye szerint a felsőmagyarországi megyék lakosságának ebben adott jellemzését alátámasztja az a tény, hogy ezek a lakosok leplezetlenül nyilvánítják ki saját földbirtok szerzésére irányuló vágyukat, már pedig ennek a vágynak nyilván az említett eszmék adnak tápot. Ezt — a kormányzóság szerint — az a hang is megerősíti, amelyet a parasztok ilyen tárgyú írásbeli beadványaikban megütnek.

5 70 1854 február 5. — Pozsony A katonai ker. parancsnokság jelentése a kormányzóságnak a krimi háborúval kapcsolatos izgatottságról, az úrbéri pátens hatásáról és az általános elszegényedésről. Az elmúlt két hónap folyamán általában semmi sem zavarta meg a rendet, nyugalmat és biztonságot. Mégis figyelemre méltó izgatottságot idézett elő az élelmiszerek árának rendkívüli emelkedése, a nagy adóteher és az orosz—török háború, amely igen káros hatást gyakorol az iparra és a kereskedelemre. Felsőnyitra megyéből azt jelentik, hogy még a szlovák parasztok között is, akik pedig értesüléseiket csak a zsidóktól szerzik a pálinkamérésekben, olyan kijelentéseket hallani, hogy bár5 Ebben az időben más jelentések is hasonlóan sötét színekkel ecsetelik az északkeleti megyék parasztságának hangulatát. Az 5. csendőrezred parancsnokságának Kassán, 1853 aug. 31-ről keltezett jelentése így számol be a július és augusztus havi közhangulatról: Az ottani földbirtokosok körében elterjedt az aggódás és félelem amiatt, hogy a felsőmagyarországi szláv parasztok kommunisztikus ideák felé hajlanak, s ez könnyen egy a birtokososztály ellen irányuló kitöréshez vezethet. A parancsnokság véleménye szerint a szláv nép, ha nem is követ kommunisztikus irányzatokat, egykori — s részben még mai — elnyomói ellen bosszút forral s „csak egy intés kell ahhoz, hogy galíciai testvérei módjára járjon el" — vagyis a nemeseket legyilkolja, mint azt az 1846. évi galíciai parasztfelkelők tették. (M. C. G. Pz. res. 1853. 3733) A kassai rendőrigazgatóság pedig azt írja 1854 jan. 8-án a kormányzóságnak, hogy a szocializmus bomlasztó eszméi ottan a nemzetiség leple alatt szunnyadnak, s hogy Sáros megyében — sajnálatos módon — a pauperismus napról-napra jobban elhatalmasodik. (M. C. G. Pz. res. 1854. 180)