Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

65 1852 december 16. — Pest Kapy Ede, Pest-Pilis megye főnökének jelentése Augusz Antal ker, főispánhoz a tinnyei zsellérek ellenszegüléséről. „Miután a tinnyei kuriális földeken lakó zsellérek a házaikért járó szolgálatokat . . . irányukban megkísértett szelídebb eljárás dacára is makacsul megtagadták volna, kénytelen voltam . . . a cs. kir. kerületi parancsnokságot katonai karhatalom kirendelése végett megkeresni. E megkeresésemre kirendelt katonai karhatalom f. hó 10-én a hely színén megjelent, azonban a zsellérek ettől sem tartva, annyira megrögzöttek makacsságukban, hogy nyilatkozatuk szerint készebbek meghalni, mintsem a földesuraságnak dolgozni. Minthogy tehát a zsellérek ily megrögzött makacssága mellett a katonai karhatalomnak sem lehet kívánt sikerét reményleni, másrészről pedig a nevezett zsellérek közt oly szegénysorsú családos emberek is találtatnának, kiknek csekély vagyonuk a hosszabb ideig ott tartandó executionális költségek fedezésére elégtelen leendvén azokat vagy az álladalomnak, vagy a földesuraságoknak kelletik pótolni... bátor vagyok Méltóságodnak további utasítását tiszteletteljesen kikérni." {13083. sz.) Magyar nyelvű e. t. — Budai ht. o. 1854. XVIII. B. 5. (Úrbéri o. 1852. fons 1. pos. 239.) 1853 jan. 13-án Kapy már azt jelentette, hogy a kuriális zsellérek a főszolgabíró jelentése szerint visszatértek az engedelmesség ösvényére és dec. 16-án jelentkeztek földesuraiknál „önkéntes szolgálat" teljesítésére. Csak tízen maradtak makacsok. Elrendelte, hogy ezeket adják át a járásbíróságnak. Dec. 17-i szolgálatukat a földesúr berendelésére már ezek közül is néhányan teljesítették, „egyedül Naszvadi András, Papp Ferenc és Vass István maradtak tovább is megrögzöttségük mellett". A vizsgálat Kunyik József esküdtet, Venger Imrét és Koksa Ferencet találta főlázítóknak, az elsőt felfüggesztették tisztségétől, mindnyájukat letartóztatták. Dec. 19-én befejezték a vizsgálatot s „azzal a katonai karhatalom szüksége is megszűnt". Az egyik zsellér — Horváth András — jelentkezett ugyan szolgálatra, de amikor a földesúr berendelte, azt ismét megtagadta; Kapy elrendelte, hogy őt is adják át a járásbíróságnak. Végül megemlíti, hogy Kúnhegyi nevű ügyvéd kecsegtette a tinnyeieket ügyük jó kimenetelének a reményével, sőt arra is késztette őket, hogy „alaptalan kérelmükkel még O cs. kir. Apostoli Felsége elébe" is járuljanak. (Uo. Úrbéri 1853. fons 7. pos. 15) 66 1852 december 31. — Kassa Az 5. csendőrezred parancsnokságának jelentése a kormányzósághoz a kassai kerület úrbéri viszonyairól.