Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

A nép hangulata nyomott és elégedetlen. Ennek hármas oka : az úrbéri viszonyok tisztázatlansága, az állam által követelt szolgáltatások és az egyes vidékeken fellépő vagy fenyegető élelmiszerhiány. Az elsőre bizonyíték az a kétezer felségfolyamodvány, amit az uralkodó körutazása alkalmával a kassai kerület lakosai benyújtottak s a csendőrséghez azóta is naponta befutó panaszok, melyek mind azt bizonyítják, hogy a parasztok végre rendeztetni kívánják a földesúr iránti viszonyukat és birtokviszonyaikat. Ezeknek a kérelmeknek az elintézése egyáltalában nem történik olyan módon, hogy az a népnek az uralkodó iránti tiszteletét növelné. A felségfolyamodványok a belügyminisztérium útján a kerületi kormányzathoz kerülnek, a tényállás kiderítése céljából. Minthogy a panaszok a földesúr ellen legtöbb esetben a faizás, legeltetés stb. megvonásáról szólnak, vagy pedig robotkövetelésekről, mindenekelőtt azt nyomozzák ki, hogy az ügyben nem folyik-e peres eljárás. Ha igen, a folyamodókat az ítélet bevárására utasítják, ha nem, akkor pedig a peres útra. Bár a közigazgatási hatóságoknak hatalmukban állna a fennálló birtokviszonyok védelmezése, nem tartozik rájuk az ügy, ha a felek egyike peres eljárást indít, s amennyiben az ügy hozzájuk tartozik is, eljárásukban nem mutatnak elég tárgyilagosságot, így a Gömör megyei Kelemér község panaszt tett egyik földesura ellen faizás és legeltetés megtagadása miatt. A megyefőnök a feleket a bírósághoz utasította, pedig a kerületi kormányzat által utóbb bekövetelt vizsgálati jelentésből kiderült, hogy a lakosok a faizás és legeltetés jogát emberemlékezet óta gyakorolták s a többi földesuraság őket e jogban zavartalanul meg is hagyta. A bíróság előtt a paraszt nem kap igazságot. A törvényeket és formaságokat nem ismeri, a bírák pedig szinte kivétel nélkül földbirtokosok, akik gyakran terrorisztikus módon igyekeznek a panasztevő paraszton bosszút állni. A Sáros megyei Krivány községben 45 zsellér panaszt tett, mert majorságiaknak minősítették őket. Péchy Ferenc szolgabíró a panaszosokat és ügyvédjüket botozással és börtönnel fenyegette meg. Mikor emiatt a megyéhez fordultak, a megyefőnök csupán a jegyzőt és a szolgabírót hallgatta ki. E közigazgatási és bírói hatóságok az ügyvédeket is igyekeznek elriasztani attól, hogy a parasztokat képviseljék. Gyöngyösy Imre ügyvédet, mióta a Zemplén megyei Gatály község képviseletét elvállalta, az ottani megyefőnök minden módon üldözi, s bűnügyet indíttatott ellene. Gyöngy ösy állítása szerint a földesúr gazdag jutalmat ígért neki, ha a gatályiak ügyét nem vállalja el. Isztáncs község ügye sem nyert megfelelő elintézést. Felsőbb helyen az ügy pártatlan kivizsgálását rendelték el, mégis Kapy, a zempléni megyefőnök, lett a vizsgálóbizottság elnöke, aki ellen többek között a panasz szólt. A bizottság nem Isztáncson, hanem a szomszédos Upor községben ült össze s a panaszosokat és az uradalmi tiszteket odarendelte. Ahelyett, hogy a panasz tárgyára tértek volna, azzal kezdték a vizsgálatot, hogy ki a panaszirat szerzője, mivel az veszedelmes demokratikus