Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

címén elvették tőle, s- használhatatlan, terméketlen földeket jelöltek ki számára, szántóföldek, rétek és legelő céljára. A megyefőnök nem intézkedett idejében és megfelelő módon, hanem ,,terrorisztikus formában", a szolgabírót pedig utasította, hogy mindazokat, akik döntése ellenére cselekednének, felségárulók gyanánt kezelje. Ezek után a község felségfolyamodványt nyújtott be. Nem várta be azonban, hogy ez elintéződjék, hanem önhatalmúlag visszafoglalta régi földjeit, mert különben a neki juttatott terméketlen földeken ez évben sem termett volna semmije. Erre gróf Barkóczy János panaszolta be a ricseieket Geringernél, azzal, hogy őt majorsági földjeinek használatában háborgatják. A kerületi kormányzat nem helyesli a község eljárását, mert azzal rossz példát nyújtanak, mégis felterjeszti az ügyet, döntés végett. Azt javasolja, hogy a pert ne tekintsék befejezettnek, hanem, ha ehhez a felsőbb beleegyezést megkapja, kiküld egy alkalmas, megbízható egyént, aki a békesség kedvéért meghagyja a helységet volt telkeinek birtokában, és mindkét félnek alkalmat ad arra, hogy a perbe további iratokat csatoljon. Magyar nyelvű fogaim. Nagyváradi ker. korm. 1851. 3835. (5725) Geringer máj. 30-án az ügyet döntés végett az igazságügyminiszterhez terjesztette fel, a nagyváradi ker. kormányzatnak pedig elrendelte, hogy Ricse község önkényes foglalása ügyében szigorú vizsgálatot tartson s annak eredményét juttassa el az államügyészség útján az illetékes bírósághoz, hogy ott büntető eljárás indulhasson a vétkesek ellen.

13 (8248. sz. - Uo. 6872) 43 Az 1850. év nyarán több helyütt történt kísérlet — még a forradalom előtt indult úrbéri perek eldöntése folytán — a birtokrendezések végrehajtására. A parasztok azonban elkeseredetten harcoltak az ellen, hogy a számukra legtöbbször hátrányos ítéletet foganatosítsák. A Zala megyei Letenye, Béc és Egyeduta községek lakosai is ellenálltak a tagosításnak, lerombolták az új határmegjelöléseket és visszafoglalták régi földjeiket. A hatóságok katonaságot vezényeltek ki az ellenállás letörésére. (G. 1850. 15405, 23554, 24776) A Komárom megyei Szomódon 1839-ben egyezség jött létre a lakosok és az Eszterházy uradalom között, a forradalomidején azonban a lakosok panaszt tettek a számukra kijelölt földek hitványsága miatt. A Győr megyei törvényszék 1850-ben kisebb módosításokat rendelt el a lakosok javára. ítéletének végrehajtása ellen a szomódiak tiltakoztak, és a később kirendelt megyei karhatalommal is szembeszegültek, Geringerhez folyamodván sérelmeik orvoslásáért. Geringer Komárom megye főnökét vizsgálattételre és a végrehajtás felfüggesztésére utasította. A vizsgálat eredményeképpen a megyefőnök megállapította, hogy a szomódiak panaszai „alaptalanok és tekintetbe nem vehetők", megjegyezte azonban, hogy a győri főtörvényszék, első fokon ítélkezvén a perben, szabálytalanul rendelte el a végrehajtást. Szerinte a kirendelt személy nem kísérelte meg de facto a végrehajtást s így a kísérlettel szemben tettleges ellenállás sem történhetett, katonai karhatalom alkalmazásának nem lehet tehát helye. Geringer ennek alapján elrendelte, hogy a peres feleket ítélethozatal végett a soproni ker. főtörvényszékhez utasítsák. A szomódi birtokrendezési ügy még évtizedekig húzódott, és csak 1871-ben ért véget. (G. 1850. 17032, 17793. Vö. Szabad György i. m. 323 skk.) A Bereg megyei Nagyalmás község lakosai még a csendőri karhatalomnak is ellenszegültek, hogy a tagosítást megakadályozzák ; felháborította őket, hogy földjeik felmérését még csak nem is császári, hanem uradalmi tisztek végezték. (G. 1851. 12436) 10 Munkás- és parasztmozgalmak