Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

szüntetésével kapcsolatos igények már a 48 előtti időkben is mozgalmakhoz vezettek, attól kezdve, hogy a mezőgazdaság kapitalizálódásával kapcsolatban e közösségek felszámolása megkezdődött. A községi legelő — ott, ahol az elkülönzés még nem történt meg —• a földesúr és a parasztok közös birtoka volt. A forradalom utáni időkben — különösen az állattenyésztéssel foglalkozó vidékeken — a legelő kérdése volt a legégetőbb, s az vezetett a legtöbb összeütközéshez. A parasztok a jobbágyfelszabadítás után sokhelyütt kizárták a volt földesurat a községi legelő használatából, ahol pedig az elkülönzést már végrehajtották, elfoglalták a földesúr legelőjét. Az erdők birtokáért különösen az északi megyék parasztsága szállt harcba. Az erdők használatát a parasztok az úrbériség eltörlése után is természetesnek tartották, de az azért járó szolgáltatásokat megszűntéknek tekintették. Az ebből eredő ellentétek hosszú évekig elhúzódtak, s mint az 1848 utáni parasztmozgalmak általában, hol itt, hol ott vezettek összeütközésekre, amint a volt földesurak igényeikkel jelentkeztek s a hatóságok a vonatkozó ítéleteknek érvényt akartak szerezni. Igen sok súrlódás adódott a birtoktagosítások végrehajtásából. Míg a parasztok 1848 előtt számos esetben maguk kérték a tagosítást, a szabadságharc után bizalmatlanul és ellenszenvvel fogadták, végrehajtását megakadályozták, vagy eredményét utólag semmisítették meg, visszaállítva az előző birtokállapotot. A bizalom megrendülését a tagosításoknál tapasztalt visszaélések okozták, amelyek következtében a parasztok magukat megrövidítve látták. A megmaradt földesúri előjogok alatt az ún. kisebb királyi haszonélvezeteket (bormérés, sör és pálinkafőzés, húsmérés, malomtartás, vadászat, halászat, boltnyitás stb.) értjük, amelyek a márciusi törvény által nem töröltettek el. A parasztság e jogokat 1848-ban általában szabadon kezdte gyakorolni s e jogok gyakorlása kapcsán a szabadságharc leverése után is sokszor összeütközésbe került a hatóságokkal. A parasztság politikai jellegű mozgalmai az önkényuralmi rendszer ellen irányultak. Az adó megtagadása, a pénzügyőrökkel való Összetűzések, a zsandárokkal való szembeszállások, a katonasággal való súrlódások, amelyek az októberi diploma kiadását követő időben napirenden voltak, átmenetet alkottak gazdasági és politikai mozgalmak között, részben csupán közvetlen gazdasági előnyök szerzésére, részben azonban messzebbre is, a fennálló politikai rendszer ellen irányultak. A parasztság politikai mozgalmainak igazi területe azonban a községi élet, s a közvetlen politikai cél a községi önkormányzat kiharcolása volt. E harcok a 48-at közvetlenül követő időkben, majd az októberi diplomával kezdetét vevő ún. autonóm korszakban lángoltak fel, s újabb ellenállási hullám fogadta a második provizórium önkényes intézkedéseit, amelyek a választott elöljárókat ismét felülről kinevezett személyekkel cserélték fel. Míg a parasztmozgalmak hulláma 1848-ban az egész országot elborította, 1849-ben inkább a magyar kormány fennhatósága alatti