Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

területeket érintette. A császári megszállás alatt a magyar parasztság a nemzet szabadságával együtt a maga anyagi jólétére irányuló reményeit is elveszettnek látta s nyomott hangulatban várta a fejleményeket. Csak a nemzetiségi vidékeken lobbant fel erőteljesebben a paraszti mozgalmak lángja ; elsősorban ott, ahol a szlovák szabadcsapatok szervezésekor a parasztság igényeinek kielégítésére irányuló ígéretek hangzottak el. 1850 őszén az egész ország területén fokozódott a parasztság ellenállása : a majorsági telkesek megtagadták a szolgálatokat, a nem úrbéres szőlők birtokosai ellenálltak a dézsma behajtására irányuló kísérleteknek. A császári hatóságok ezeket a mozgalmakat — éppúgy, mint az előző évieket — katonaság közbejöttével törték le. Az 1850. évben több helyütt birtokszabályozások végrehajtására is került sor, ami legtöbb esetben ellenszegülést váltott ki. A parasztmozgalmakat a kormány egy időre azzal csendesítette le, hogy a birtokbeli statusquo fenntartását rendelte el, addig, amíg két egybehangzó bírósági ítélet a vitás ügy sorsát el nem döntötte. Az úrbéri pátens kiadásával azután teljes mértékben beáll a mozgalmak apálya, s ez csak azután kezd szűnni, hogy az úrbéri bíróságok 1856-ban megkezdik működésüket. Ettől kezdve azután a mozgalmak száma és ereje egyre nő, s 1862—1863-ban éri el tetőpontját. A parasztmozgalmak, amelyek az egész parasztság mozgalmaiként kezdődtek, mindinkább a szegényparasztság mozgalmaivá válnak ; a kiegyezés körüli időben már egyre erőteljesebben hallatják hangjukat a szegényparaszti tömegek, amelyek ekkor kezdenek a szervezkedés útjára lépni.

4 4 Az eddigi irodalom korszakunknak leginkább kezdő és végpontját világítja meg. A forradalmi időszak munkásmozgalmaira vonatkozó iratokat Méret Gyula tette közzé, Munkásmozgalmak 1848— 1849. Iratok a magyarországi munkásmozgalmak történetéhez c. kötetében (Bp. 1947). A korszak munkásmozgalmainak történetét — Mérei e kötethez írt bevezető tanulmányán kívül — Nemes Dezső dolgozta fel, A munkásság az 1848/49-es forradalomban c. cikkében. (Megj. a Forradalom és szabadságharc 1848—1849 c. kötetben. Bp. 1948.) Kiegészítő anyagot hoz Sarlós Béla cikke, A pesti munkásság forradalmi harca és programja 1848-ban (Századok 1955). Az abszolutizmuskori munkásmozgalmak néhány fontosabb irata megtalálható a Munkásmozgalmi Intézet dokumentumkötetében : A magyarországi munkásmozgalom kialakulása 1848—1890. (A magyarországi munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai I. Bp. 1951.) A korszak mozgalmainak történetéhez Lederer Emma, Az ipari kapitalizmus kezdetei Magyarországon (Bp. 1952) és Lukács Lajos, Magyar függetlenségi és alkotmányos mozgalmak 1849—1867. (Bp. 1955) c. műve hoz adatokat. A parasztság helyzetét és harcait a jobbágyfelszabadítás után Szabó István tanulmánya világítja meg, A jobbágybirtok problémái 1848/49-ben. (A szerző Tanulmányok a magyar parasztság történetéből c. kötetében. Bp. 1948.) A forradalmi korszak parasztmozgalmaival Ember Győző Magyar parasztmozgalmak 1848-ban c. cikke (Forradalom és szabadságharc 1848—1849. Bp. 1948.) és Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez c. kötete (Bp. 1951) foglalkozik. Spira György Parasztságunk és a forradalom vezetése c. cikke (Századok 1949) a Pest megyei 1848/49. évi parasztmozgalmakról közöl bő anyagot, Barta István fentebb már idézett tanulmánya pedig országos viszonylatban ismerteti a magyar kormány fennhatósága alatt 1849-ben végbement parasztmozgalmakat. Az abszolutizmuskori parasztmozgalmakra adatokat tartalmaz Mérei Gyula cikke, Adalékok a