Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
Bevezetés
úri bíráskodás tehát a magyar társadalomtörténetnek a jogtörténeti szempontokon messze túlmenő érdekessógű — az egykorú viszonyok valósághű rajzához nem nélkülözhető — jelentős alkotórésze. Ennek ellenére az úriszék története máig sincs egészében feltárva, s a tárgyra vonatkozó — mind az egykorú, mind a későbbi — irodalom egyébként is hiányos. Ez alól a nemesi jogok bibliája, a Hármaskönyv sem jelent kivételt. Bármily gondosan bástyázta körül Werbőczi a kiváltságos osztály hatalmát jobbágyai felett, a földesúri bíráskodásról csak röviden emlékezett meg, s idevágó utalásai is a Hármaskönyv több címében szétszórva találhatók. 5 A kérdés még teljesebb mellőzése tapasztalható a Werbőczi utáni jogi, államtudományi és történeti mur kákban, melyek, mint Bodó, Huszty, Vuchetich, Frank, Kövy, Fogarasi, Schwartner, Fényes, Csaplovics, Fessler stb. művei, szintén csak rövid s gyakran lényegtelen megjegyzéseket tartalmaznak az úriszék Ítélkezéséről, 6 vagy említést sem tesznek róla. Különösen sajnálatos Kitonich hallgatása, aki a XVII. századi curiai és vármegyei eljárásról sok és fontos adatot tartott fenn, az úriszékre viszont még perjogi utalások formájában sem tért ki. 7 így az egyetlen összefoglaló ismertetés a tárgyról a feudális kor jogi irodalmában Pfahler ,,Jus Georgicum" című könyvében található. Pfahler egész fejezetet szán a földesúri jogszolgáltatás kérdéseinek, 8 ő azonban az úriszéket már az úrbérrendezés utáni, XIX. századi állapotában mutatja, mely a korábbi viszonyoktól sok tekintetben eltér. Ezekkel, az intézmény létrejöttével, előbbi formáival, az eljárás változásaival, valamint az úriszéken alkalmazott anyagi joggal a munka nem foglalkozik, s alaki jogi szempontból is csak nagy vonásokban nyújt tájékoztatást. Az úriszéki eljárás jórészt szokáson alapuló szabályainak rögzítése az uralkodó osztálynak nem állott érdekében. A nemesség körében általánossá vált pereskedés, az ügyvédek seregét dúsan eltartó generációs birtok- és osztályperek korában a jogi érdeklődés hiánya a jobbágyság fórumai iránt annál érthetőbb, minthogy az úriszéki perek, ,,a nemtelenek ellen indított főben-járó perek" is, mint mindazok az ügyek, melyek tárgyuk „csekélységére" nézve egyszerűbb alakiságokat kivannak, „törvényes szer-tartások nélkül", 9 vagyis a nemesi fórumok bonyolult eljárásánál sokkal egyszerűbben, kötetlenebbül folytak, intézésük tehát amazokhoz képest — bíró és ügyvéd részéről — jóval kevesebb ismeretanyagot kívánt. Az utóbbi pályákon szükséges szaktudás megszerzése a Mária Teréziaállapota. Magyar Művelődéstörténet. III. k. Bp. é. n. 164-—165. 1.; Szabó István: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből. Bp. 1948. 168—170. 1.) 5 Hármaskönyv (a Corpus Juris 1779. évi budai kiadásában közölt szöveget használtuk) III. r. 25., 26., 32., 35. c. 6 L. Bodo, Matthias: Jurisprudentia criminalis. Posonii, 1751. 2., 15., 40. stb. 1. ; Huszty, Stephanus: Jurisprudentia practica. Tyrnaviae, 1766. Lib. I. 294—295., lib. III. 15. stb. 1. ; Vuchetich, Matthias: Institutiones iuris criminalis. Budae, 1819. 320., 329., 338. stb. 1. ; Frank, Ign.: Principia juris civilis Hungarici. Tom. II. Pestini, 1829. 345. 1. ; uá.: A közigazság törvénye Magyarhonban. Buda, 1846. 609—615. 1. ; Kövy Sándor—Fogarasi János: Magyar közpolgári törvény tudomány elemei. 3. kiad. Pest, 1842. 67—68. 1. ; Schwartner, Martin: Statistik des Königreichs Ungarn. Pest, 1798. II. k. 417., 445. 1. ; Fényes Elek: Magyarország statisztikája. II. k. Pest, 1843. 107—108. 1. ; Csaplovics, Johann: Gemälde von Ungarn. Pest, 1829. II. k. 169—170. 1. ; Fessler, I. A.: Die Geschichten der Ungern. X. Theil. Leipzig, 1825. 259—260. stb. 1. stb. 7 L. Kitonich, Joannes: Directio methodica processus judiciarii. 1619. (a Corpus Juris 1779. évi budai kiadásában közölt szöveget használtuk) cap. H—XI. 8 Pfahler, Carolus: Jus Georgicum. Keszthely, 1820. Pars I. 269—320. 1. 9 Az idézeteket 1. Georch Illés: Honnyi törvény. III. könyv. Pest, 1809. 15. 1.
