Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
Bevezetés
AZ ŰRISZÉK IRODALMA 7 kori oktatási és jogi reformokig különben is többnyire mesterségszerűen, egyegy tapasztalt prókátor oldalán, gyakorlati úton történt, s a Tripartitumon és a Corpus Jurison kivül más könyvet alig igényelt. Sőt a magyar jogászképzés, újabb rendezése (1785) után sem kis mértékben, a patvaria s a juratélia idején elsajátított praktikus ismereteken nyugodott, ami az egykorú jogi irodalom tematikáján az itt tárgyalt kérdésen kívül is érezteti a hatását. 10 Az úriszék ügye iránt csak a feudalizmus utolsó szakaszában mutatkozik nagyobb érdeklődés, ez sem jogi vonalon, hanem a politika síkján. A XVIII. század végén meginduló s a reformkorban mind szélesebben kibontakozó gazdasági-politikai vitairodalom a jobbágyság helyzetét vizsgálva, a barbár és anakronisztikus földesúri bíráskodást is célba veszi. A feudális rendszer megdöntéséért folyó heves küzdelem sajtótermékei, könyvek, cikkek, memoárok stb. Bessenyei kortörténeti feljegyzéseitől 11 a diétái vitákat megörökítő országgyűlési kiadványokig többször utalnak az egykorú úriszéki bíráskodás embertelenségóre. Ezekre az utalásokra azonban, minthogy korszakunktól, a XVI—XVII. századtói időben messze esnek, lényegesen más gazdaságitársadalmi viszonyokat tükröznek, s az általunk közölt, jóval régibb peranyag feldolgozásához gyakorlati segítséget nem nyújtanak, itt nem terjeszkedhetünk ki. Ugyanígy csak átfogó képet adhatunk a tárgyunkat érintő újabb irodalomról is, hiszen e sorok célja nem az úriszék bibliográfiájának, hanem — mint látni fogjuk — az úriszékre vonatkozó kutatások jelenlegi állásának és problematikájának összefoglalása. — A polgári korszak éppen olyan csekély szorgalmat mutatott a történeti kérdéssé vált földesúri jogszolgáltatás dokumentumainak feltárásában, mint az előző kor az adatok megörökítésében. A polgári történetírás egyébként is keveset s a maga tendenciái szerint, gyakran hamis beállításban foglalkozott a parasztság történetével. Az egykorú jogtörténet, mint közismert, tárgyában egyoldalúan szellemi jelenségeket látott, azok változásait kereste, s a jelenségeket rendszerint gazdasági-társadalmi alapjuktól elszakítva szemlélte. A földesúri elnyomás formáinak és eszközeinek vizsgálata e kor szakirodalmában szükségképpen háttérbe szorult. A tárgyuknál fogva itt tekintetbe vehető munkák, amennyiben az úriszéket egyáltalán említik, többnyire közismert adatokat ismételnek. Az a néhány szerző, aki, mint Hajnik, Timon, Gábor Gyula, Holub, Grünwald, Marczali stb. a kérdéshez önálló kutatás alapján s ma is értékesíthető módon szólt hozzá, más témák keretében, csak egy-egy rövid fejezet vagy néhány adat közlésével tért ki az úriszék múltjára, s annak csupán első, Mohács előtti, vagy utolsó, a XVIII. század vége és 1848 közé eső szakaszával foglalkozott. 1 Ezzel kapcsolatban nem hallgatható el, hogy még Acsády is, a magyar paraszt2 ság történetének úttörője, a jobbágyéletről adott átfogó és objektív képen belül 10 Ugyanerre vezethető vissza pl. az anyagi jognál gyakorlati úton viszonylag könnyebben elsajátítható perjog háttérbe szorulása az egykorú szakmunkákban stb. 11 Bessenyei György: Magyarországnak törvényes állása. 1804. Közölve : Magyar Irodalmi Ritkaságok. 55. sz. Bp. 1941. 69—76. 1. 18 Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyesházi királyok alatt. Bp. 1899. 97—104. 1. ; Timon Ákos: Magyar alkotmány és jogtörténet. 2. kiad. Bp. 1903. 209., 211., 439—440. stb. 1. ; Gábor Gyula: A megyei intézmény alakulása és működése Nagy Lajos alatt. Bp. 1S08. 33—37. 1. ; Holuh József: Zala megye története a középkorban. I. k. Pécs, 1929. 227—232. 1. ; Grünwald Béla: A régi Magyarország. Bp. 1888. 392—395. 1. ; Marczali Henrik: Magyarország története II. József korában. IIT. k. Bp. 1888. 111., 115. 1. stb.
