Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Bevezetés

forduló nagybetűk pontos reprodukálása szövegeink olvasását lényegesen megnehezítette volna.) — A közismert, korszakunkban általános és közkeletű rövidítéseket (k, kgd: kegyelmed, ő Nga: őnagysága stb.) nem oldottuk fel. A hozzájuk illesztett ragok rövidítését azonban félreértések elkerülése végett fel kellett oldanunk (pl. ő Ngk helyett: ,,ő Ngnak"). Feloldottuk — mint a latin szövegeknél, szögletes zárójelbe foglalva — a szokatlanabb rövidítéseket is. Ugyanígy jelezzük a szövegsérülés miatt hiányzó, általunk pótolt részeket; ilyenkor az illető szöveghelyhez magyarázó jegyzetet kapcsolunk. Egyébként a szövegeket betűhíven közöljük : az elírásokat, szóismétléseket is meghagytuk az eredeti szerint, helyesbítéseiket szükség esetén jegyzetben adjuk meg. Jegyzetben közöljük továbbá az eredeti szöveg módosulása esetén a kihúzott, törölt szavakat vagy hosszabb szövegrészeket. Kiadványunk ismertetése után végül a munka létrejöttének körül* menyeire is ki kell térnünk. Az úriszéki peranyag kiadásának gondolatát Szabó István professzor vetette fel először abban a nagyszabású tervben, melyet egy, „Iratok a magyar parasztság történetéhez" című kiadványsorozat készítésére nézve 1946-ban a Magyar Tudományos Akadémiának benyújtott. Az Akadémia a tervet elfogadta, és a sorozatnak s egyben a II. kötetéül kijelölt úriszéki kiadványnak szerkesztésével Szabó Istvánt bízta meg. Szervezésével ós irányításával az anyaggyűjtés <— többnyire országos levéltári munkatársakkal — 1947 végén megindult s 1948 tavaszáig jelentékenyen előrehaladt. Sajnálatos módon ez év folyamán a kiadvány munkálatai elakadtak. Később — most már országos levéltári kiadványként — az úriszéki kötet anyaggyűjtése ismét megindult. A munka eddigi szakaszában Borsa Iván, Esze Tamás, Wellmann Imre és Zákonyi Mihály is részt vett. A kiadványunkban közzétett anyagból a pápai és csejtei uradalmak anyagának legnagyobb része s a munkácsi úriszék jegyzőkönyvei csaknem teljesen Wellmann Imre gyűjtéséből származnak, a többiek által gyűjtött — XVIII. századi — szövegek a kiadvány időkeretének későbbi változása miatt nem kerülhettek kiadásra. 1951-ben a munka vezetését Varga Endre vette át, aki a kiadvány végleges profilját — a jogtörténeti szempontokat előtérbe hozva — kialakította. Az újjászervezett munkaközösség : Ila Bálint, Bakács István és Bottló Béla, akikamunkában kezdettől fogva részt vettek, továbbá Párdányi Miklós és Varga Endre, az utóbbi irányításával és tevékeny közreműködésével, teljesen új anyaggyűjtést kezdett. A kiadvány változott jellegének megfelelően jelentős részben kicseréltük s — az anyag terjedelmét több mint kétszeresére emelve — nagymértékben kiegészítettük és nyomdakész formába hoztuk a másolt szövegeket. Az anyag ilyen arányú bővülése felvetette az időhatár módosításának kérdését. Minthogy az adott helyzetben egy kisebb korszak teljesebb feltárása helyesebbnek látszott, munkánk időkereteit a XVI—XVII. századra korlátoztuk, az előbbi gyűjtésből eredő XVIII. századi szövegeket tehát a fentiek szerint mind ki kellett hagynunk. Az anyaggyűjtés után munkaközösségünk elkészítette a kísórőszövegeket és szövegmagyarázatokat, köztük a különösen sok munkát igényelt nomenklatúrát, a nyelvészeti munkatársként bekapcsolódott Szabó Dénes pedig — az említett tárgyalások alapján vele együtt kialakított szövegközlési módszerünket egyes részleteiben is kidolgozva — elvégezte a szükséges nyelvészeti-paleográfiai munkákat, s a közölt anyagot ily tárgyú jegyzetekkel ellátta. Ezzel kapcsolatban, fokozott paleográfiai hűségre törekvő