Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Bevezetés

A folyóírással írt XVI. század végi és XVII. századi szövegekben előforduló ékezetes betűtípusokat táblázatban foglaltuk össze (1. a Bevezetés után az I. sz. tabellát). A hivatkozások megkönnyítésére a különféle ékezettípusoknak sorszámot adtunk. A sorszámozás ezúttal csak gyakorlati célt szolgál. Az ékezetformáknak ós használatuknak a perjegyzőkönyvekben jelentkező nagy változatossága miatt a szövegközlésben nyomdatechnikai okokból bizonyos egyszerűsítésekre kényszerültünk. Egyes ritkább és kevésbé jellegzetes ékezetváltozatokat a közlésben megfelelő egyszerűbb változattal helyettesítünk.

119 Az eredeti kézirattól való eltéréseket a szöveghez fűzött (betűkkel jelzett) jegyzetekben feltüntetjük, például a per jegyzőkönyv közölt szövegének törvén) szavához fűzött ő = o

22 jegyzet azt jelenti, hogy az eredeti kéziratnak ebben a megjelölt szavában a szövegközlós ő betűje helyén a táblázat 22. sorszámú oszlopában feltüntetett, vesszővel és ponttal ékezett o betű, tehát d található : törvenj. Amint az említett táblázatból is kitűnik, a különféle ékezetformák használatában bizonyos rendszeresség mutatkozik. Éppen ezért, a mai gyakorlat alapján, nem szabad egyes típusokat a jegyzőkönyvíró hanyagságának, pontatlanságának, sietségének tulajdonítanunk. Nem tekinthetjük csupán efféle indítékú, különösebb figyelmet nem érdemlő egyéni írássajátságnak például az o

38 típusú betűt, hiszen anyagunkban messzefekvő vidékeken, az ország két szélén elterülő lánzséri és makovicai uradalmak úriszéki jegyzőkönyveiben évek során át megtalálható. Ne feledjük, hogy a XVI—XVII. század írásgyakorlatában még nem voltak meg azok az általánosan elfogadott normák, amelyek a magyar szövegek írásában ma számunkra oly természetesek, például hogy az o betű fölé ékezetül csak két pontot, illetőleg csak egy vagy két jobbra dűlő vesszőt lehet tennünk. — Az írássajátságok nyelvészeti értékelésének elősegítésére a jegyzőkönyvek íróinak nevét, ha az (egy-két esetben) megállapítható volt, jegyzetben feltüntetjük. A közzétett régi magyar szövegeknek azonban nemcsak a betűformái régiesek, hanem a helyesírásuk is az. Az olvasás megkönnyítésére alább táblázatot közlünk a betűk és betűcsoportok hangértékére vonatkozólag (1. a Bevezetés után a II. sz. tabellát). Használata szövegeinknek a mai nyelvre való átértékelését a régi iratok olvasásában gyakorlatlanabbak számára is lehetővé teszi. Az utóbbi szempontokra való tekintettel, az olvasmányosság érdekében, szövegeinket az eredeti hiányos és a maitól igen eltérő központozással, illetőleg csupán az eredeti központozás feltüntetésével közre nem bocsáthattuk. Az interpunkció tekintetében tehát a következő módszert alkalmaztuk. Azoknál a szövegeknél, ahol a központozás a maihoz viszonylag hasonló, a jelenlegi helyesírásnak is megfelelő eredeti írásjeleket a szokott formájú írásjelekkel adjuk vissza. Az eredetiben hiányzó, a szöveg tagolására általunk használatos jeles betűket s — az alább ismertetendő — interpunkeiós jeleket nem alkalmazhattuk. Az utóbbi okból a jegyzetbe került szövegrészek központozását is modernizálnunk kellett. 119 A helyettesített típusok sorszáma 38 7,8 10 12 18, 19, 39 21, 22, 23 26, 27 29, 40 31 33, 34, 35, 36 A helyettesítő típus sorszáma 3 6 9 11 17 20 25 28 30 32