Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Bevezetés

érvényes forrásközlési szabályzat, sem egységesen kialakult gyakorlat nincs, minden publikátor többé-kevésbé eltérő módszereket alkalmaz, ami a kérdés körül történészek és nyelvészek között éles vitákra ad alkalmat. A választást nehezítette, hogy kiadványunknak — mint az első lényegében jogtörténeti jellegű forrásközlésnek — ez utóbbi szempontra is nagy figyelmet kellett fordítania. A felmerülő igények egyeztetését különösen megkívánta az a körülmény, hogy történeti anyagot közlő kiadványunkat először a Nyelvtudományi Főbizottság karolta fel, s munkánk megjelenését végül is az Állam- és Jogtudományi Főbizottság támogatásának köszönhetjük. Módszerünket ezért a Magyar Tudományos Akadémia I. és II. osztályának bevonásával történészek, jogászok és nyelvészek között vitára bocsátottuk, s e megbeszélésekre támaszkodva alakítottuk ki az alkalmazásra került, a háromféle szempontot összefogó s mindkét osztály által elfogadott közlési formákat. Módszerünket az ezutáni forrásközlések tovább fejleszthetik, a részletekben finomíthatják, meg vagyunk győződve azonban, hogy az általunk tört út az, mely a szembenálló igények méltányos összegyeztetéséhez, a kérdés körüli viták nyugvópontjához vezet. A perjegyzőkönyvek magyar (ós szlovák) nyelvű szövegei az írásbeliségnek abból a szakaszából valók, amikor a betűknek ékezetekkel való ellátása és a központozás terén még nem alakult ki egységes gyakorlat : ez magyarázza eredeti szövegeinkben a betűk feletti ékezetek tarka sokféleségét és szinte írónkónt eltérő használatát, valamint a központozásnak a maitól erősen különböző módját vagy éppen csaknem teljes hiányát. A magyar (ós szlovák) szövegek közlésében paleográfiai hűségre törekedtünk. A helyesírás és a központozás tekintetében igyekeztünk — amennyire lehetett — megőrizni az egykorú írás sajátosságait. A különböző időkből, helyekről és íróktól származó szövegek régi írásmódjának megváltoztatására, valamilyen szempont szerinti átírására, részleges vagy teljes modernizálására — mint annak kívánsága munkánkkal kapcsolatban is felmerült — e tudományos célú kiadványban nem vállalkozhattunk, mert ilyen eljárás a legteljesebb jószándék mellett is igen sok esetben elkerülhetetlenül együtt járt volna a szövegek önkényes értelmezésével, torzításával, esetleg meghamisításával, főképpen hang- és alaktani, többször azonban mondattani tekintetben is. Márpedig forráskiadványunk éppen azt a célt szolgálja, hogy eredeti formájukban tegye hozzáférhetőkké szélesebb tudományos körök, különféle tudományszakok művelői számára az úriszéki perjegyzőkönyveknek eddig nem publikált, tartalmi és nyelvi tekintetben egyaránt igen értékes részleteit. Egyébként is az efféle, jogi természetű anyagot tartalmazó szövegeknél a nyelvi hitelesség szükségessége kétségbe nem vonható. A paleográfiai hűségnek azt a fokát azonban, amelyet egy hasonmáskiadás nyújthat, nem volt szándékunkban megvalósítani. Szövegkiadásunkban nem különböztetjük meg a betűknek különös funkcióval nem bíró, több változatban használt alap jegyeit. Az f, g, fi, t, d stb. betűváltozatokat tehát egységesen s, z, sz, r, d stb. betűkkel írjuk. Feltüntetjük ellenben az alapjegyekkel kapcsolatos különféle ékezeteket, amelyek a régi magyar írásgyakorlatban rendszeresen előfordulnak, és amelveknek funkciójuk van, vagy legalábbis lehet.

118 118 A jegyzetekben,' pl. az úriszéki bírák említett felsorolásában a családnevek visszaadásánál vagy szövegjavítások esetén az áthúzott részek közlésénél stb. ilyen fokú paleográfiai hűségre nem törekedhettünk : nyomdatechnikai okokból a ma nem