Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
Bevezetés
néhány XVII. századi úriszéki pert, melyek azonban, a fentebb elmondottakhoz képest, nem látszottak közlésre érdemesnek. A kiadásra került peranyag csoportosítására a földrajzi alapon történő, uradalmak szerinti beosztást találtuk a legalkalmasabbnak. így volt biztosítható, hogy az egy tájegységre vonatkozó adatok együtt maradjanak, egy-egy vidék jellegzetessége kirajzolódjék, ami szövegeinket mind a történeti, illetőleg jogtörténeti, mind a nyelvészeti és néprajzi kutatások számára hozzáférhetővé teszi. Anyagunkat ezért, az egykorú Magyarország területi tagolódásának megfelelően, a Dunántúl, az északnyugati s az északkeleti országrészek három nagy földrajzi egységébe foglaltuk. Ezeken belül az uradalmak sorrendjét legelső perük dátuma határozta meg (uradalmon belül ugyanis a szövegek az úriszéki ülések időrendje szerint vannak besorolva). így például, minthogy a dunántúli uradalmak közül a legrégibb per a szalónaki uradalom anyagában maradt fenn, kiadványunk I. fejezetét a szalónaki úriszék perszövegei alkotják. Szerencsés véletlen folytán e sorrend az uradalmaknak a három nagy egységen belüli földrajzi sorrendjével többnyire egybeesik, így a közölt 19 uradalom Vas megyétől Bereg megyéig logikus sorrendben követi egymást, kiadványunk anyaga tehát úgy földrajzi, mint időrendi szempontból könnyen áttekinthető. Mindenuradalomhoz — kiadványunk fejezeteihez — külön kis bevezetést adunk, mely tájékoztat a birtok korszakunkban volt, a szövegekben előforduló földesurairól, s a perjegyzőkönyvek utalásainak érthetővé tételére kiemeli közülük az impendens (úriszéktartó) földesurak neveit. Felsorolja továbbá az uradalomhoz tartozó, a közölt perekben említett helységeket (így a jegyzetelést az uradalomhoz nem tartozó helynevek magyarázatára korlátozhattuk), röviden ismerteti az uradalom sajátos viszonyait, az úriszók ítélkezésében olykor megfigyelhető helyi vonásokat, végül adja a szükséges forrásleírást s a felhasznált eredeti szövegek őrzőhelyét, illetőleg levéltári jelzetét. Minthogy egy-egy uradalom jegyzőkönyvei egy-két kötetben összefoglalva vagy együttesen elhelyezett, kisebb számú s homogén természetű iratban maradtak fenn, a szükséges legenda ily módon is megadható volt; ha ez mégis egyes daraboknál kiegészítést kívánt, azt a szöveghez kapcsolt jegyzetben közöljük. (A kiadott szövegek eredetijének pontos lelőhelye, a kötet lapszáma stb. a szöveg után jobb oldalt hasábosán kiemelve található.) A közlés módjára nézve általában Silov útmutatásait vettük alapul. 113 A pereket teljes szövegükben a.djuk ki, minden per önálló, külön közlés. E szabály alól csak egy esetben tettünk kivételt, amikor az egymással összefüggő, hasonló tárgyú s egy ülésben folyamatosan tárgyalt ügyek egy szám alá vont, folyamatos közlése a földesúri hatalom részéről az uradalom jobbágysága ellen indított akció egységét jobban kiemelte. 114 Az úriszék több ülésén folytatólagosan tárgyalt pereket az első tárgyalás dátuma alatt közöljük, szögletes zárójelbe foglalt szövegközi megjegyzésekkel választva el az elsőtől az utána folyamatosan közölt további tárgyalási jegyzőkönyveket. Fellebbezett pereknél, ha az alsó fórumon : s falu szinén, a (földes113 A. A. Silov: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve. Bp. 1955. (soksz.). A Silov által tárgyalt legújabbkori s az általunk közölt sokszáz éves anyag kiadásával kapcsolatos, igen lényeges különbségek miatt a munkát csak az általános elvek szempontjából alkalmazhattuk, s a belőle levonja ató analógiákat használhattuk fel. 114 L. a 78. sz. a. közölt pereket.
