Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Bevezetés

ANYAGGYŰJTÉSÜNK SZEMPONTJAI ÉS KERETEI 47 Szöveggyűjtésünk a jelenleg Magyarország területén található egész levéltári anyagra kiterjedt. Elsősorban az Országos Levéltár tárgyunk szempontjából tekintetbe vehető fondjait kutattuk' át : a feudális-kori központi hatóságok levéltárait s a nagyobb családi levéltárakat. Az utóbbiak közül nemcsak a latifundiumokat birtokló főnemesek (a Rákóczi—Aspremont, Esterházy, Batthyány, Zichy, Károlyi, Csáky, Forgách, Khuen-Héderváry stb. családok) levéltárait néztük át, de azoknak a nagyobb birtokú köznemesi családoknak (Ostffy, Majthényi, Szüllő, Simonyi, Szulyovszky, Theőke, Bánó stb.) levéltárait is, ahol tárgyunkra vonatkozó iratokat remélhettünk. Bár egyes nagy levéltárakban (mint pl. a Zichy és Károlyi-levéltárakban), várakozásunk ellenére, úriszéki iratokat csak a XVIII. századtól kezdve vagy egyáltalán nem találtunk, az anyaggyűjtés általában mégis olyan eredményesnek bizonyult, hogy azokat az állagokat, ahol segédkönyvek hiányában vagy más kutatási nehézségek miatt a várható aratás a ráfordítandó idővel és munkával arányban állónak nem látszott, a kutatásnál mellőzhettük. így nem néztük át az Országos Levéltár egyes, gyűjtemény-jellegű állagait, pl. a Kamarai levéltár ,,Neo-regestrata acta", „Acta ecclesiastica", „Acta ordinum et monialium" c. nagyobb irategysógeit és ,,Lymbus" c. állagának három sorozatát, a Múzeumi Törzsanyag Újkori iratok" c. gyűjteményét stb. és a kisebb családi levéltárakat. Ezekből ugyanis csak egyes, magukban álló iratok, legfeljebb néhány pert tartalmazó jegyzőkönyvek, illetőleg jegyzőkönyv töredékek voltak várhatók, amilyenek az átkutatott anyagban is több helyen előkerültek, melyeket azonban, egy-egy tájegységre vonatkozó nagyobb^ összefüggő anyag közlésére törekedvén, szövegeink összeállításánál ki kellett szelektálnunk. Sem ezek a kihagyott, sem a mellőzött anyagban esetleg még található egyes iratok — egy családra, vagy egyes további uradalmakra vonatkozó néhány per — egyébként sem befolyásolhatják lényegesen azt az összképet, ami közölt anyagunkból az egykorú gazdasági és társadalmi viszonyokra s az úriszék szerepére nézve életszerű elevenséggel kibontakozik. E szövegek kiadását különben az említett terjedelemkorlátozás sem engedte volna meg. Az Országos Levéltáron kívüli anyag felhasználásáról ugyanezek mondhatók. A területi állami levéltárak fondjai közül a városi levéltárak nem jöhettek tekintetbe, a megyei levéltárak iratanyagában végzett próba-kutatások viszont nem jártak eredménnyel, ezekből egy iratot sem közlünk. E levéltárak rendszeres átkutatásáról tehát, ami munkánkat további évekkel hosszabbította volna meg, le kellett mondanunk. Fokozott figyelmet fordítottunk azonban az egyházi levéltárakra, melyekből az egyházi nagybirtok földesúri bíráskodásának dokumentumait remélhettük. Amennyire a segédkönyvek lehetővé tették, átnéztük az esztergomi prímási levéltárat, továbbá az egri érsekségnek és — a veszprémi kivételével — mindazoknak a katolikus püspökségeknek és káptalanoknak levéltárait, melyekben korszakunkra vonatkozó iratok találhatók, végül átnéztük a nagyobb birtokú, földesúri hatalmat gyakorolt apátságok és prépostságok (konventek) levéltárait is. Az egyházi levéltárak állagaiban végzett kutatások feltűnően csekély eredményt hoztak. Közülük csupán az esztergomi szókesfőkáptalan magánlevéltárában s Pannonhalmán, a bencés főapátság rendi levéltárában találtunk kiadványunkhoz felhasználható anyagot. Ezt — a garamszentbenedeki, esztergomi és pannonhalmi egyházi uradalmak úriszékeinek perjegyzőkönyveit — munkánk V. és XIII. fejezetei alatt közöljük. Rajtuk kívül a vasvári káptalan levéltárában találtunk még,