Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
Bevezetés
Erdélyi fejedelemség s Horvátország, sajátos viszonyaiknál fogva, egyébként is különleges kutatásokat igényelnének. (Hozzátehetjük, hogy az úriszéki bíráskodás Erdélyben a magyarországihoz képest sokkal kisebb jelentőségű volt, a fejedelmek pallosjogot nem is adományoztak.) Hasonló módon korlátozta a helyhiány közlésünk időbeli kereteit, ezért a XVIII. századból összegyűjtött terjedelmes anyagnak, melyet eredetileg az úrbéri reformig kívántunk közre adni, publikálásáról le kellett mondanunk. Kiadványunk tehát a szorosabb értelemben vett Magyarország úriszéki iratait tárja fel, azóta hogy ily dokumentumok készültek, illetőleg fennmaradtak, a XVII. század végéig ; a közölt szövegek pontosabban az 1582—1700. éveket, a jobbágyság történetének legnehezebb korszakát fogják át. A kiadásra került iratok válogatásánál arra törekedtünk, hogy a lehetőség szerint folyamatos, összefüggő, nagyobb persorozatokat adjunk — ezt már forrásaink újdonsága s érdekessége is megkívánta — így töredékes anyagot, néhány perből álló jegyzőkönyveket csak ott használtunk fel, ahol az illető vidékre nézve más uradalmak úriszékén képződött jobb, teljesebb szövegek nem állottak rendelkezésre. Az anyaggyűjtés ós válogatás nem kis nehézségekkel járt, minthogy az úriszékek korszakunk elején, sőt helyenkint még a XVII. század első felében is fejletlen írásbeliséggel, szabályszerű jegyzőkönyv felvétele nélkül tárgyaltak. Az elintézésre került perekről gyakran csak rövid feljegyzések, hiányos jegyzékek készültek, melyek az ítélkezés lényegébe sem mindig engednek betekintést, az ügy egyéb motívumait pedig többnyire rejtve hagyják. A szóbeliség korszakát ezek a feljegyzések kötik össze a formailag már kialakult jegyzőkönyvekkel, melyek — tartalmilag — továbbra is sokszor hiányosak, zavaros fogalmazásúak ; a közlésre alkalmas, egyben a sokféle tárgyi szempontnak megfelelő perek kiválasztása tehát nagy türelmet, időigényes munkát kívánt. További akadályt jelentett, hogy számos jegyzőkönyv az évszázadok során elkallódott, hiszen ezek jogbiztosító értéke a földesúrra nézve rendszerint rövid idő alatt megszűnt, így megőrzésükre pl. a birtokjogi vagy birtokigazgatási iratoknál kevesebb gondot fordítottak. Éppen ezért, s minthogy az úriszéki eljárás fentebb ismertetett meneténél fogva az ügyek elintéződése az ítélethozatal után gyakran további aktusoktól r az eskü eredményétől, a földesúr személyes döntésétől stb. függött, az utóbbiakra vonatkozó feljegyzések hiányában — a jegyzőkönyvek sorozatának hézagossága miatt — gyűjtési szempontjainkat kielégítő teljesen lezárt ügyeket a fennmaradt perek viszonylag nagy száma ellenére sem lehetett mindig találni, így nem egy esetben, ha a perszöveg közlése egyébként szükségesnek látszott, befejezetlen ügyeket is ki kellett adnunk. Természetesen, a per menetét minden esetben megkíséreltük rekonstruálni, s ha az ügy további sorsát megvilágító adatok kerültek elő, ezeket — a következő tárgyalás anyagát az első tárgyalás jegyzőkönyve után folytatólagosan, az utólagos bejegyzéseket a maguk eredeti helyén (rendszerint a perjegyzőkönyv végén) hasábosán -— mindig közöljük. A kiadványunkban előforduló lezáratlan ügyek befejezése tehát a rendelkezésre álló anyagban nem volt megtalálható ; erre a szöveghez kapcsolt, feleslegesen ismétlődő jegyzetek elkerülése végett itt mutatunk rá. 112 112 Kivételt csak azoknál az ügyeknél tettünk, ahol a jegyzőkönyv ítélet nélkül,, csonkán zárul. Ezeknél a regeszta végén utalunk rá, hogy az ítélet hiányzik. — Az egymással kapcsolatos, de különálló ügyek összefüggésére kölcsönösen utaló jegyzetekkel hívjuk fel a figyelmet.
