Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Bevezetés

joganyagának egy eddig figyelmen kívül hagyott, ismeretlen és új ágazata tárul fel, a jobbágy-magánjog. A korszak terjedelmes szakirodalma Husztytól Kelemenig vagy Kövyig mint ,,jus Hungaricum"-ot vagy ,,jus patrium"-ot a nemesi magánjogot tárgyalta, s a műveikre támaszkodó polgári kori jogtörté­netírás feudális magyar jogként ugyanezzel az anyaggal foglalkozott, a job­bágyság jogi helyzetét legfeljebb az úrbéri jog szemszögéből vizsgálta. A nemesi jog alatt vagy mellett élő sajátos jobbágyjog vagy népi jog elkerülte a kutatók figyelmét, 95 amint az úriszéki iratok is kívül maradtak érdeklődésük körén. Kiadványunknak talán legnagyobb jelentősége, hogy a jobbágymagánjog forrásanyagát a kutatás rendelkezésére bocsátja. A közölt szövegek lehetővé teszik az utóbbi részletes feldolgozását, a nemesi és jobbágy jog összehasonlí­tását (elsősorban a családjog és öröklési jog, de a kötelmi jog szempontjából is). S ez nemcsak a jobbágyság viszonyait világítja meg egy újabb oldalról, hanem új adatokat szolgáltat annak a vitás kérdésnek további vizsgálatához is, hogy a Werbőczi-féle ,,jus consuetudmarium" milyen mértékig tartott fenn valóban ősi szokásjogot, s milyen mértékben volt a szerzőnek — osztálya érdekében — más jogrendszerek (a római jog s a kánonjog) felhasználásával készült saját konstrukciója. A közölt perszövegek részletesen s a legkülönbözőbb viszonylatokban bemutatják a jobbágyság öröklési rendjét, helyi örökösödési szokásait,, a lemenők és felmenők öröklési jogait, az idősebb és fiatalabb testvérek s a fiág és leányág elvileg egyenlő jogaiban érvényesülő gyakorlati különbségeket, az apa gazdaságában egy kenyéren élő vagy bizonyos ideig tovább is együtt gazdálkodó testvérek osztozkodását, a fiúk és leányok kiházasításának örök­lésjogi kihatásait, az oldalág, testvér, unokatestvér és más vérségi atyafiak öröklésének rendjét és rokonságfoki határait, az őstől maradt öröklött ós szer­zett, ingó és ingatlan javak osztályának módját, a házastársi közszerzeményi elv, illetőleg az özvegyi jog érvényesülésének formáit, a móring, a hitbér kiadása s a végrendelkezés, hagyományozás körüli szokásokat stb. Más perek az özvegy újabb férjbezmenetelének birtokjogi következményeit, a mostoha szülő és mostoha gyermek örökösödésének, illetőleg haszonélvezetének lehető­ségeit, a jobbágygazdaságba kívülről, a második feleség s annak gyermekei által hozott javak sorsát, a telek osztódását, tovább szállását, a postfunduális föld és ház s a szőlő és irtásföld öröklésmódját mutatják. A közölt — nagy­számú — örökösödési és osztályperben a legkülönbözőbb rokoni kapcsolatban levő felek csapnak össze, s a fenti szempontokat az örökséget terhelő adósság, a javak használatára kötött megállapodások, haszonélvezeti jog, ajándék, rokoni elővételi jog, zálog, csere stb. szempontjai keresztezik vagy perújítás kombinálja. E nem ritkán igen bonyolult perek s a közölt sokféle gyámsági ügy a jobbágy-családjog és öröklósjog páratlanul gazdag forrásanyagát szol­gáltatják. Belőlük kirajzolódik a jobbágyság öröklésrendjének a nemesitől leg­jobban elütő tulajdonsága : az itt meglevő hitvestársi közszerzeményi jog s a nőág egyenlő osztozkodási joga, látható viszont közös vonásuk is, a vérségi jognak a jobbágy-magánjogban szintén igen messzemenő érvényesülése. Magától értetődő, hogy az úriszék ez ügyekben való ítélkezésénél sem feledkezik meg a földesúr érdekeiről: ha ürügy van rá, bírságot szab ki, s a hagyaték oda­95 A kérdést érinti Tagányi Károly (A hazai élő jogszokások gyűjtéséről. Nép­rajzi Könyvtár, új folyam 1. füzet, Bp. 1919.) s a jobbágy birtokjoga szempontjából foglalkozik vele Szabó István (A jobbágy birtoklása az örökös jobbágyság korában. Értekezések a történeti tudományok köréből. XXVI. k. 4. sz. Bp. 1947.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom