Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Bevezetés

ítélésénél azt a szempontot is figyelembe veszi, hogy legyen, aki a telektől az úrnak tovább robotol, a szolgáltatásokat teljesíti.

96 Hely hiányában nem térhetünk ki a jobbágyság egy kiváltságos rétege, a soltészok jogviszonyaira, a különleges soltész-jogra, öröklési ós birtok jogukra, mely több szempontból a nemesihez hasonló. így csak utalhatunk ily tárgyú pereinkre,

97 továbbá a soltészságról a nomenklatúrában előadottakra. Foglalkoznunk kell azonban még a jobbágyság magánjogi pereinek további kategóriáival, elsősorban a — kiadványunkban szép számmal közölt — birtokperekkel. Ezek részben olyan ügyek, ahol az egyik fél vérségi jog címén formál igényt az idegen kézre jutott ingatlanhoz, részben oly perek, melyek idegen felek közötti birtokügyletekből erednek, ahol tehát a vitában öröklésjogi vonatkozások nem játszanak szerepet. Az ügyek általában szőlőkkel és irtásföldekkel kapcsolatosak, minthogy a jobbágy ezeket — az elővételi jogok korlátai között — adhatta, vehette, hagyományozhatta és zálogba vethette, a telki állományához tartozó vagyontárgyakat viszont a földesúr belegyezése nélkül még adóssággal sem terhelhette meg. A vérségi jog alapján idegennel szemben támasztott keresetek nagy része oly ingatlanok visszaszerzésére irányul, melyeket a felperes hozzátartozói, kiskorúsága idején, az ő örökrészéből elidegenítettek, de vannak felmenők s rokonok által egyébként eladott, elzálogosított vagy elajándékozott ingatlanok megszerzésére irányuló vagy a rokoni elővételi jog érvényesítésével kapcsolatos pereink is. A bíróság a vérségi jogot messzemenően elismeri, s az alperes által rendszerint felvetett elévülést elutasítva, a per tárgyát megítéli a felperesnek. Ugyanígy jár el az elővételi jog tekintetében is. Egy olyan esetben azonban, amikor hozzátartozóitól elhagyott öreg asszony által gondozójára és eltemetőjére hagyott szőlőt akar a rokon elfoglalni, az úriszók, mint rokoni kötelességót nem teljesítő személlyel szemben, az idegent helyezi birtokba (ami az esetre vonatkozó római jogi felfogással egyezik).

98 Az idegenek között folyt, az öröklósjoggal semmi kapcsolatban nem álló birtokperekben szerepel jogtalanul elidegenített jobbágy házhely- és telekrész s egyházi birtokhoz tartozó föld (az úriszék ezeket, mint elidegeníthetetlen javakat, a visszaigénylőnek ítéli meg), de nagyobbrészt itt is szőlőkről és irtványokról van szó. A kereset többnyire szomszédsági jogon (a szomszéd elővételi jogán), illetőleg a birtokszerzés érvényességének kétségbevonásán alapul. Perszövegeink ez ügyekkel kapcsolatban rendkívül érdekes adatokat örökítettek meg a jobbágyingatlan átruházásának eddig ismeretlen alakiságairól, a szomszédsági jog érvényesítésének, illetőleg az elévülésnek — a mainál kifejezőbb szóval „időmúlásnak" — és elbirtoklásnak a helyi szokás szerint is változó lehetőségeiről, az idegenekkel szemben minden falubelit megillető általános elővételi jogról, általában a faluközösség s a benne együtt élő osztályok és 98 A jobbágvok örökösödési és osztályospereiről elmondottakra 1. pl. a 13., 20., 21., 35., 39., 53., 55., 60., 62., 67., 70., 82., 90., 103., 109., 127., 160., 353., 356., 368., 447., 449., 459., 469., 482., 498. stb. sz. ; a gyámsági ügyekre a 19., 23., 66., 98., 136., 345. sz. ; a földesúr érdekeinek érvényesülésére a 20., 35., 39., 55., 459. s az 58. sz. pereket. (Az utóbbi szerint pl. más földesúr birtokára férjhez ment jobbágy leánynak az úriszék csak azzal a feltétellel ítéli meg, hogy atyja hagyatékából kielégítést kapjon, ha visszatér az űr birtokára s ott szolgál.) 97 Soltészok örökösödési, osztály- és birtokpereire 1. az 516., 518., 519., 522., 523., 527., 530., 533., 536. sz. pereket. 98 Az utóbbi ügyet 1. 71. sz. a. közölve ; egyébként a kikezdés tartalmára vonatkozólag 1. a 63., 88., 89., 91., 99., 135., 444., 504., 528., 563. sz. pereket.