Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
Bevezetés
A JOBBÁGYELLENÁLLÁS SZERVEZETT FORMÁI 29 Az ellenállás következő fokozata Lózs mezőváros esetében látható. A földesúr meg akarta szüntetni a polgárok kiváltságait, és a falusi jobbágyok módjára robotra akarta őket szorítani. A lózsiak azonban szembeszegültek, magát az urat sem respektálták (az egyik per jegyzőkönyv szerint „vakmerő lázadásuk" bizonyítékaként előtte feltett kalappal jelentek meg) s az új terhek vállalását visszautasították. A földesúr által emiatt a város ellen indított sorozatos perek a tudatos és eredményes osztályharc legérdekesebb dokumentumai közé tartoznak. A polgárok ugyanis nem törtek meg, s amikor a saját erejük elégtelennek bizonyult, Esterházy Miklós nádorhoz folyamodtak segítségért, aki írásba foglaltatta a polgárok jogait, és kötelezte a földesurat azok megtartására. Ám a harc tovább folyt, mert az úr nem tartotta meg a kikényszerített szerződést, á lózsiak pedig egyre nagyobb engedményeket kívántak. — Ugyanebbe a fokozatba sorolható a gyimóti és nyárádi jobbágyok ügye, akik 1618-ban földesuruk mértéktelen adóztatása miatt a töröktől kértek segítséget, s ezért az úr őket úriszéke elé állította. Bár jól kellett tudniuk, hogy ilyen lépésért fej vesztés járhat, mégis megcselekedték, ami önmagában is elég bizonyítéka helyzetük tarthatatlan voltának. 74 Itt említhetjük továbbá Körmend mezőváros polgárainak szervezett fellépését, akik „mutua intelligentiajok lévén", 1610-ben a királyhoz fordultak földesuruk ellen, s panaszaikra vonatkozólag a vasvári káptalan útján tanúvallatást is tartattak. Mint „inobedientes, contumaces, contra. dominum terrestrem conspiratores seu rebelles" jobbágyok ellen kér rájuk ítéletet az úr. — Pápa mezőváros polgárai 1620-ban a várba akartak benyomulni, hogy egy jobb ágy társukat a fogságból kiszabadítsák, közben „iszonyú szitkokkal" szidalmazták a tiszttartót, s fenyegetőztek, hogy az urat a királynál panaszolják be. 1641-ben a földesúr Pápa egész lakosságának megbüntetését kéri, mert hozzá benyújtott kérvényükben szemére hányták, hogy új és törvénytelen kötelezettségekkel terheli őket. 1680-ban Beregszász mezőváros lakosságát fogják perbe, mert, a kereset szerint, megtámadták az uraságnak a városban megszálló szolgáit. 1628-ban a pannonhalmi uradalom Pázmánd nevű falujának lakói állnak perben „mint vakmerő és boszuságra ingerlő" jobbágyok, akik „conspirálván, egyenlő akaratból nagy vakmerő és sinistra supplicatiot erigál tanak" az úrhoz. Hasonló, együttes fellépéssel szállnak szembe a földesúri hatósággal Deáki s a már említett Vica helységek is a robot és egyéb terhek miatt, Császár falu jobbágyai pedig megrohanják és megölik az uraság gyűlölt ispánját, s holttestét a mocsárba vetik. 75 Közölt anyagunk legfigyelemreméltóbb darabjai közé tartoznak ezek a perek, a nyílt és tevőleges osztályharc dokumentumai. Itt már nem egyesek engedetlenségóről, a robot vagy más szolgáltatások egyszerű megtagadásáról, hanem a falu vagy mezőváros egész lakosságának az elnyomás és kizsákmányolás elleni tervszerű küzdelméről van szó, mely a jobbágyság osztály harcának erőteljes lendületét mutatja. Közülük is kiemelkedik azonban a berencsi uradalom három falujának megmozdulása. Az utóbbi, Szenic, Turoluka ós Bukóc faluk zendülése, a parasztság ellenállásának pereinkben szereplő legmagasabb fokát jelenti. E helységek jobbágylakossága fegyverre kelt földesurai, illetőleg a császári katonaság fedezete alatt közéjük érkező Bársony György váradi püspök 74 L. a 223., 224., 232., 246., 267., 145. sz. pereket. 75 A fenti sorrendben 1. az 50., 271., 369., 571., 169., 193., 216., 217. és 301. sz. pereket.
