Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
Bevezetés
dályozzák. 70 S ha e módszerek elégteleneknek bizonyulnak, vagy a terhek már elviselhetetlenek, otthagyják falujukat, máshol keresnek letelepedést, ahol, mint új colonusok, legalább néhány évig könnyebb helyzetbe kerülnek. Jobbágyok szökése, visszahurcolása vagy visszakövetelése, a szökött jobbágy elérhető javainak lefoglalása stb. gyakori tárgya a közölt pereknek. 71 A példaként felsorolt — a nagyszámú hasonló ügy közül kiragadott — esetekben ritkán van szó közös elhatározásról, ezek inkább egyesek vagy néhány jobbágy részéről megnyilvánult akciók, az ellenállás kezdeti, bár feltétlenül tudatos megnyilvánulásai. Ezek az ősi és állandó ellenállási formák legkorábbi pereinktől, a XVI. század végétől, tárgyalt korszakunk egész folyamán végigkísérhet ők. Természetesen, e különálló esetekben hiába keresnénk egységes célkitűzéseket, felszabadító törekvéseket, ilyenekről ebben az időben nem lehet szó. A tudatosság nem ezt jelenti, csupán annyit, hogy a parasztság tudatában volt ilyen természetű ellenállása hatékonyságának, tudta, hogy ezzel hozzájárulhat saját gazdasága és családja védelméhez. A harcnak ebben a szakaszában elsősorban ez volt a fontos, mert így meg tudta akadályozni teljes legyőzetését, és előkészíthette a sorsára, jövőjére kiható nagyobb megmozdulásokat is. A harc szervezetteb formája az előzetes „tanács", „tanácskozás". Ez azt jelentette, hogy mielőtt szembeszálltak a földesúri intézkedésekkel, a falu egy része vagy az egész falu megbeszélte az ellenállás eszközét és módját. így elérték, hogy egységesen tudtak fellépni, biztosították az akcióegységet s megerősítették soraikat. Ennek a taktikának is vannak fokozatai. Pázmánd lakosai például elhatározzák, hogy a bíró az úr parancsait előzőleg tartozik a falu öreg polgárai elé terjeszteni, és csak hozzájárulásukkal hajthatja azokat végre. A bíró alkalmazkodik a határozathoz, s ezért úriszék elé állítják. A perből kitűnik, hogy még a falu „tanácsadó" öreg polgárainak bebörtönzése után is szabotálja a lakosság a hosszúfuvar-robotot. 72 A csatáriak „pártot ütnek" és „egész falujul" visszautasítják az úr által kijelölt hegymestert, másikat választanak helyette. A vicai jobbágyok szintén együtt határozzák el, hogy a faluból senki sem megy robotra, s így is történik. A tanácskozó parasztokról mondják az egyik perben : „nyakas, engedetlen és urok dolgában támadásttevő jobbágyok". Az ellenállásnak ez a foka komoly aggodalmat okoz az uraknak, hiszen itt már egy-egy falu egész lakosságának egységes fellépéséről van szó. Igyekeznek tehát a parasztok sorait megbontani és minden esetben kinyomozni a „tanács" értelmi szerzőit, akiket aztán rendszerint főbenjáró büntetéssel sújtanak. Igaz, fordítva is mutatkoznak olyan jelenségek, hogy a jobbágyság a vele szemben álló erők lehető megosztására törekedik. 1666-ban például a Homonnay-uradalom azon a címen indít pert jobbágyai ellen, hogy az urasághoz intézett beadványukkal a földesúri család tagjai között visszavonást akartak kelteni. Ez az indokolás tendenciózus, ürügy a perbefogottak elmarasztalására, kétségtelen azonban, hogy a jobbágyok az őket ért sérelem tekintetében a földesúri család egyes tagjait a maguk ügyének próbálták megnyerni. 73. 70 L. pl., a fenti sorrendben, a 147., 151., 174., 183., 198. ; 141., 290., 329., 433. 435. ; 29., 41., 78/25. és 26., 166., 292. ; 78/11., 80., 279., 284. ; 26., 33., 36., 37., 93. r 146., 339., 360., 370., 375. stb. sz. pereket. 71 L. pl. a 213., 239., 254., 297., 332., 389., 431., 440., 483., 545. stb. sz. pereket. 72 L. a 163. sz. pert. 73 L. a fenti sorrendben a 131., 216., 217., 256., 334., 441. sz. pereket.
