Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
Bevezetés
A JOBBÁGYKLLENÁLLÍS FORMÁI 27 úr és tisztjei csak „huzó-vonó ebfiaknak" neveznek, és csekély mulasztásokért vagy kihágásért „vérükben akarnak fürdeni". 66 A jobbágyok ilyen magatartását az urasági ügyvédek az előadott keresetben súlyos törvényszegésnek, vakmerő ellenszegülésnek minősítik, s az úriszékek nagyösszegű bírsággal vagy még keményebb büntetéssel torolják meg. Viszont a perbefogott jobbágyok az önkény és az osztálybíróság elleni tiltakozásból el sem mennek ügyeik tárgyalására az úriszék elé, vagy ha ott mégis megjelennek, a legváltozatosabb, a helyzethez alkalmazott taktikát követik. Hivatkoznak engedetlenségük mentségéül az úrbéri szokásokra, a rossz időjárásra, egyidejűleg kapott más parancsukra, végül arra, hogy a kiszabott munkát már nem voltak kötelesek elvégezni, mert leszolgálták a kötelező robotot. Panaszt emelnek a földesúr emberei ellen, s a velük szemben tanúsított ellenszegülést önvédelemmel indokolják. Ha úgy látszik célravezetőnek, hivatkoznak az úr kegyességére, az úriszók irgalmára ; kijelentik, hogy urukkal nem akarnak perbe szállni s neki „igaz jámbor szolgálatukat ajánlják". Mindezzel egy célra törekednek: csökkenteni az úrnak teljesítendő szolgáltatásokat s emelni a saját gazdaságuk erejét. Ennek érdekében fenyegetőznek, ha szükséges, ám kérnek is, ha úgy látják, hogy az több sikert ígér. 67 Az ellenállás másik — gyakori — változata, hogy elmennek ugyan robotra, de nem dolgozzák ki a teljes napot, későn indulnak, korán abbahagyják a munkát, s minőségileg nem megfelelően, „gonoszul, poklul" végzik el. 68 Trágya helyett például szalmát visznek az úr szőlejébe, a szőlő vesszőket nem bujtják le, hanem levágják s leszúrják a tőkék közé. Inkább nem tartanak igásállatot, hogy fuvarba ne kényszerüljenek menni, vagy ürügyeket keresnek az otthonmaradásra, ha a „szer" rájuk kerül. Az úr részére felrakott fát és téglát a saját portájukon rakják le, a saját hasznukra fordítják. Nem jelentik be az úrnak a puszta telkeket, azok területét elfoglalják, bevetik és adó nélkül használják. Olykor egész pusztává lett faluhatárt birtokolnak ilyen módon. Szabotálják a cséplést, a mag egy részét a szalmában hagyják. A cséplők az úr részét csapott edénnyel mérik, a magukét tetézettel. Nem veszik át az úr rájuk küldött borát, vagy nem mérik azt ki, elszánt jobbágyok a bort hozó urasági szekeret a faluból is kiűzik. Kocsmába más faluba járnak, saját borukat tiltott időben is mérik. Elkerülik a földesúri vámokat. 69 A dézsma, a földesúri kilenced s a tized súlyos terhének kijátszására szintén változatos módszereket találnak : eltagadják a termést, dézsmálás előtt hazahordják gabonájukat a földekről, kisebbre kötik az úrnak szánt kévéket, bordézsmába vizes mustot adnak, vagy másképp bújnak ki a beszolgáltatás alól. Nem fizetik meg a földesúrnak járó cenzust s a különféle egyéb pénz- és terményadót. Kijátsszák az illetékeket s az úr elővételi jogát, erőszakkal is ellenállának, ha az uraság ilyen követeléssel szolgáit rájuk küldi. Legeltetnek a földeken és erdőkben, ahonnan az úr őket kitiltotta, vágják a tilalmas erdőt, s összecsapnak az uraság mezőőreivel és erdőkerülőivel, ha azok ellenük támadnak, hogy ebben őket megaka66 Az idézetekre s további hasonló ügyekre 1. a 12., 115., 118., 212., 218., 256., 261., 279., 280., 282., 283., 362., 427. stb. sz. pereket. 67 Az elmondottakat a közölt perek kb. felét kitevő úrbéri ügyek alapján foglaltuk össze, egyes számok idézése tehát itt felesleges. 68 Az idézet a pónici jobbágvokra vonatkozik (1609), 1. a 128. sz. pert, 1. továbbá a 72., 78., 80., 232., 255., 267., 360., 465., 471. stb. sz. pereket. 69 Az elmondottakat, a fenti sorrendben, 1. 72., 40., 123., 78/1., 141., 364., 537. ; 149., 144., 148., 252., 324. stb.; 244., 291., 292., 294. stb.; 415. sz. a.
