Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Bevezetés

a porció, melyet a nép találóan ,,némettartás"-nak nevezett el. Ha nem tudta megfizetni, a zsoldosokkal hajtatták be rajta, ami leírhatatlan embertelenséggel történt. A paraszt másik súlyos veszedelme az állandó háború pusztításaihoz járuló beszállásolás, a házába telepített zsoldosnak ősztől tavaszig reáháruló ellátása. A katonai terhek különösen az ,,útban fekvő" helyeket nyomorították, mert ezeken a hadműveletekkel kapcsolatban állandóan vonultak át a csapatok. A XVII. század második felében, a háború kiterjedésével, hatalmas területeken vált tarthatatlanná a jobbágyság helyzete. A lakosság menekülése a kibírhatatlan teher és zaklatás elől egyre nagyobb arányokat öltött, a század végén már a falvak százai állottak üresen. A birtokok elnéptelenedése, a munkáskéz megfogyatkozása megrémítette a földesurakat. A felhangzó panasz, hogy végpusztulásra jut az ország, az uralkodó osztály aggodalma vagyonának romlása miatt, az úriszéki perekben is kifejezésre jut. Az ítéletek gyakran utalnak a nehéz időkre, s nyíltan elismerik, hogy hiába szabnának ki pénz- vagy egyéb büntetést, a jobbágy úgysem tudná megfizetni, nem engedelmeskednék, legfeljebb ő is elmenekülne falujából. Az ítéletek így „iuxta modernum statum temporis" szerény bírságokkal beérik, vagy megelégednek a fenyegetéssel, hogy ha a jobbágy a jövőben is panaszra ad okot, ki fogják rá szabni a büntetést.

65 A jobbágyság terheinek, a népre súlyosodó földesúri elnyomás változatos formáinak a perek alapján történt fenti áttekintése után az osztályharc másik oldalával is foglalkoznunk kell. A továbbiakban tehát azokat az eszközöket és módokat kívánjuk bemutatni, melyekkel a paraszt a földesúri önkény ellen szakadatlan harcát folytatta, s azt vizsgáljuk, mennyiben jelentkezett a tudatosság, a közös sors átérzése és az összetartozás ereje a nép küzdelmeiben. Az erre vonatkozó perek — bár lényegükben s többségükben szintén úrbéri jellegűek — részben már a magistratualis perek másik kategóriájával, a bűnperekkel folynak össze. Szövegeink arról tanúskodnak, hogy a parasztság világosan látta az elnyomó hatalom céljait, felismerte, hogy az egyre fokozódó kizsákmányolás magának és gazdaságának pusztulásához vezethet. A fenyegető veszedelem ellen tudatosan veszi fel a harcot, és azt tudatosan alkalmazott taktikával folytatja. Ellenállásának legegyszerűbb módja és eszköze a követelt szolgáltatás megtagadása : nem teljesíti a robotra rendelő parancsot, nem megy el „úr dolgára". „Eb menjen, megszolgáltam a heti mivet" felelik a robotra hívó tisztnek. Előfordul, hogy a falu bíráját és az ispánt be sem engedik udvarukba a munkára parancsoló cédulával, ha pedig erőszakot alkalmaznak velük szemben, a parasztok is erőszakkal válaszolnak. Kizavarják házukból az uraság rendelkezéseit hozó szolgát, az ispán botütésére visszaütnek, sőt „szekercét vernek hátához". Amidőn ez az úr parancsára hivatkozik, magát az urat sem respektálják, mondván : „ha élőmbe kerül, ugy megszel delem, hogy két nap alatt el nem feledi". Az uraság kisebb-nagyobb rangú alkalmazottainak megverése, sőt a tiszttartó arcul verése is előfordul pereinkben. Mélységes elkeseredés és elszántság tükröződik e szavakban és tettekben azok részéről, akiket az 66 A kikezdésben foglaltakra 1. pl. a 317., 463., 466., 467., 472., 473., 494., 503. stb. sz. pereket. A tihanyi jószág jobbágyai az urasághoz intézett kérvényükben „a törököknek iszonyú Ínségéről és szorongattatásáról" panaszkodnak (317. sz.). A XVII. sz. második felében, főleg 1670. után, az ítéletek egyre többször hivatkoznak a jobbágy nyomorúságos helyzetére s ezért kisebb bírságokat szabnak ki.