Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
Bevezetés
A FÖLDESÚRI ELNYOMÁS MÓDSZEREI ÉS ESZKÖZEI „renitens", „pártütő" jobbágy megkapja az „úr törvényét", a súlyos bírságot, botot vagy tömlöcöt, hogy az ellenállástól másoknak is kedvét szegjék. A rengeteg „bírságos parancs" és „bírságos tilalom" s az önkényes jogszabályok — az úr gazdasági érdekeinek biztosításán kívül —• mind ugyanazt a célt szolgálják : a jobbágy feltétlen engedelmességre szoktatását. 62 Anyagunkban egy másik típust képviselnek azok a perek, melyeket az úr a jobbágyok irtásföldjeinek és szőleinek jogtalan elvételéért indít. Ez a jelenség, mely már korszakunkban megjelenik, a XVIII. században lesz általánossá, amikor az árutermelés előrehaladtával az úr egyre több földet akar, s a munkáskéz számának növekedése folytán egyre több földet tud megműveltetni a maga részére. Ez lesz majd az az idő, amikor az úr a jobbágyoknak az irtásba, telepítésbe fektetett verejtékét és költségét „nem szánva", azon a címen, hogy a parasztot csak munkájának jutalma (merces laborum) illeti meg, tulajdona (proprietas) azonban nem lehet, egész uradalmában visszaperli az úriszéken keresztül az irtványföldeket, az irtással létesült réteket és a szőlőket. Korszakunkban a földrablás még kisebb méretű, s az úr ahhoz többnyire más ürügyeket keres. A kiperlés azonban már megkezdődik, s annál érzékenyebben sújtja a parasztot, minthogy az ilyen ingatlant, bár tulajdonjoga az úré, mégis eladhatja, szükség esetén tehát árával nyomorúságos helyzetén segíthet. 63 A nép gazdasági elnyomorításában a földesúr hű segítőtársai voltak tisztjei, az uradalmat irányító — mindig nemes származású — udvarbíró s a várnagy, sáfár, kulcsár, a részben már jobbágy eredetű botosispánok stb. A néppel szemben tanúsított kíméletlen bánásmódjukra, durva szitkozódásukra, a jobbágyok ütlegelésére, tömlöcözésére sokszor utalnak szövegeink. Számos per mutatja továbbá, hogy az úr haszna keresésében oly nagy buzgóságot kifejtő kisebb és nagyobb rangú urasági alkalmazottak, főleg az udvarbírák, közben a saját hasznukról sem feledkeztek meg, a maguk javára is szipolyozták a parasztot. A kisapáti és tihanyi jobbágyokat például több mint ezer forinttal károsította meg a tiszttartó, pénzt és terményeket zsarolva tőlük s csalárd módon hajtván be az adókat ós szolgáltatásokat. Az úriszék azonban egyetlen dénár kártérítést sem ítél meg a parasztoknak, csak az urat tartozik kárpótolni az udvarbíró, minthogy az általa elvett értékek, a maga részére fordított munkatöbblet szintén az uraságot illette volna. Az utóbbi nem is jobbágyai védelmében indítja a pert, hanem a saját elorzott haszna visszaszerzéséért, illetőleg gyarapításáért. 64 A földesúri elnyomás és kizsákmányolás s a tisztek harácsolása a legállandóbb, de nem egyetlen veszedelme a parasztságnak. Az úriszéki perekben számos dokumentumát találjuk a török megszálló hatalom zsarolásának, a császári zsoldosok fosztogatásának, kegyetlenkedéseinek s a jobbágyra nehezedő súlyos állami terheknek, adónak, katonai szállításoknak, várakhoz rendelt ingyen erődítési munkának stb. A XVII. század második felében az addigi terhekhez újabbak járultak, így a császári zsoldosok ellátására kivetett külön adó, 62 L. pl. az 50., 163., 193., 271., 301., 369. stb. sz. pereket. A bírságos parancsok és tilalmak megszegése címén indult perekre 1. a fentebb idézett számokat stb. 63 A tömeges kiperlésre s az ehhez szolgáló jogcímre 1. a 78. sz. jkv. 21. és 28. sz. perét. L. a 132. sz. per ítéletét is. 64 A kisapáti és tihanyi jobbágyokat zsaroló udvarbíró perét (1651) 1. 317. sz. a. Hasonló perek folytak a fraknói és kismartoni tiszttartó, a sárosi tiszttartó helyettese és sok más uradalmi alkalmazott ellen. L. pl. a 34., 118., 180., 317., 384., 538., 543., 568. stb. sz. ügyeket.
