Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
Bevezetés
AZ ŰRISZÉK, MINT A GAZDASÁGON KÍVÜLI KÉNYSZER ESZKÖZE 21 rövidebb úton, például Honterus munkáin, népszerű kompendiumokon s az egykorú főiskolákon át kerültek a XVI—XVII. század úriszéki bíráinak és fiskálisainak jogi fogalmai, gondolkodási formái közé. Az úriszékek működésében mutatkozó hasonlóságok teljes egyöntetűséggé válnak, ha az intézmény szerepót, az úriszéket mint a gazdaságon kívüli kényszer eszközét vesszük vizsgálat alá. Az úriszék feladata kettős : egyfelől a jobbágy közvetlen kizsákmányolásához, terhei növeléséhez, gazdasági ereje kiszívásához, adott esetben földje elrablásához nyújt hatásos segítséget a földesúrnak, másfelől a terror eszköze az úr kezében, szerepe tehát ebben a vonatkozásban az, hogy elrettentő ítéleteivel félelmet keltsen, megtörje a jobbágy önálló akaratát, terhei könnyítésére irányuló vágyát vagy ellenállását, azaz urainak vak és engedelmes szolgájává alázza. Ehhez járul gyakran az a közvetlen, praktikus cél is, hogy a súlyos perbe fogott jobbágyot — az elvben visszaadott szabad költözési jog, a kegyes hangú 1547. 26. tc. s az 1556. évi 27. tc. kijátszásával — örökös jobbágyság vállalására kényszerítse. Mint látni fogjuk, az úriszék az elnyomóknak mindkét irányban veszedelmes fegyvere, mely a jobbágyot gyakran utolsó garasától, nélkülözhetetlen termelőeszközeitől fosztja meg, s ez úton vagy közvetlen megfélemlítéssel az úr hatalmának mindenhatósága iránti tiszteletre, „engedelmességre" neveli. Az úriszék a teljes gazdasági és jogi elnyomás eszköze. A jobbágyság törhetetlen ellenállása s nem utolsó sorban terhunek mértéktelen fokozása, az ebből eredő kétségbeesés okozza, hogy az úriszék második feladata terén az elsőnél kevesebb sikert ért el. — A pallosjog kialakulásánál nagy szerepet játszott területi szempont, a földesúr birtokainak idegenek vagy kóbor személyek elleni védelme korszakunkban, a második jobbágyság korában, háttérbe szorul: az úriszék elé állított jobbágyok csaknem mind a földesúr saját alattvalói. Közölt szövegeinkből jól láthatók a változott célok, melyeket az úriszék a jobbágv kizsákmányolásában, a gazdasági viszonyok alakulásához képest módosulva, korszakunk folyamán kiszolgál. A korszak elején az úriszék legfőbb rendeltetése, hogy a jobbágyból pénzt, pénzt, a lehetséges legnagyobb mennyiségben préseljen ki a földesúr telhetetlen igényeinek kielégítésére. Akármilyen ügy miatt áll a paraszt az úriszék elé, az eredmény kisebbnagyobb, gyakran tragikusan nagy, nem egyszer a parasztgazdaság összeomlását okozó bírság a földesúr ós tisztjei éhes hadseregének feneketlen tarsolyába. A cél azonban még nem a teljes tönkretétel, nem a parasztnak földjétől való elválasztása, bár erre is mutatkoznak korai jelenségek; 51 ez csak esetleges járulók, a hajsza a pénzért folyik. A jobbágy még fontos az úr részére, vigyáz reá, hogy megmaradjon, mint folyton növekvő anyagi igényei kielégítésének legbiztosabb forrása. Az ítéletek is ehhez idomulnak. Korszakunk elején az úriszék a későbbi gyakorlathoz képest viszonylag ritkán szab ki halálbüntetést, legfeljebb az úri jogrend, a közbiztonság súlyosabb megsértése vagy a földesúr anyagi érdekeinek közvetlen veszélyeztetése esetén (igaz, akkor „másoknak rettentő példájukra", gyakran a legembertelenebb módon), a börtönbüntetés is ritka, hiszen ez elvonná a parasztot az úr robotjától. Az ítéletek örökösen 61 A szalónaki uradalomban pl. a földesúr (Batthyány Ádám) 1651-ben minden szőlőbirtokos jobbágy birtokjogát felülvizsgáltatja az úriszékkel, s aki a jogcímet és azt, hogy az ingatlan megszerzésekor a kötelező illetéket az úrnak megfizette, igazolni nem tudja, annak szőlejét az úrnak ítélik (1. a 78. sz. a. közölt jkv. 21. és 28. sz. perét). A pannonhalmi főapát 1647-ben két puszta jobbágytelek földjeit veszi el a jobbágyoktól s csatolja erőszakosan a saját majorságához (1. a 187. sz. pert) stb.
