Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
Bevezetés
visszatérő rendelkezése tehát a bírság, amit a jobbágynak ki kell verejtékeznie elnyomói számára. így befolyik a pénz, a jobbágykéz — élő termelőeszköz — is megmarad, s a parasztra egyre nagyobb terheket rakhat az uraság. Anyagunkból megdöbbentő kép tárul fel a jobbágy helyzetének folytonos romlásáról, a terhek képtelen mórtókig való fokozódásáról, arról a gátlástalan cinizmusról, amivel a földesúri hatalom az újabb és újabb jogcímeket a paraszt megzsarolására kieszeli. A jobbágy hiába tiltakozik a szokatlan új terhek ellen, a földesúri erőszakszervezet vállalásukra kényszeríti, így azok szokássá válnak, melyre azután ősi jogként hivatkozhatik az uraság. De ezeken túl, korszakunk végén, felrajzolódik már az a következő szakasz is, amikor a majorsági árutermelés előrehaladtával megindul a hajsza a földért, s a paraszt mind nagyobb számban válik feleslegessé a földesúr számára. Ezzel időben párhuzamosan — az oksági kapcsolatok fejtegetésére itt nem térhetünk ki — a bírságok korábbi ,,idilli" rendszerét egyre inkább a testi büntetések alkalmazása váltja fel. A földesúri börtönök megtelnek rabokkal, az úriszék mind sűrűbben móri a parasztnak a botot, s a halálbüntetések is egyre gyakoribbá válnak. 52 Amikor munkaközösségünk az úriszéki jegyzőkönyvek kiadására vállalkozott, abból az elgondolásból indult ki, hogy ez, a polgári történetírás által teljesen figyelmen kívül hagyott anyag elsőrangúan alkalmas a parasztság és elnyomói között folyt szakadatlan harcnak, a küzdelem változatos formáinak megvilágítására, s hogy csak e források felhasználásával lehet egészében feltárni a történelmi folyamatot, melynek — az évezredes elnyomás után — szükségszerűen, a fejlődés törvénye szerint el kellett vezetnie a parasztság felszabadulásához. A kiadvány célja tehát elsősorban az osztályharc új forrásanyagának publikálása, ezt a szempontot azonban az egész úriszéki peranyag bemutatására szélesítettük ki. Az egykorú életnek így színesebb, sokrétűbb rajzát adhatjuk, s egyben értékes jogtörténeti adatokat tehettünk közzé. Munkánk az utóbbi célt különösen szolgálni kívánja, erre a szövegek válogatásán kívül a tájékoztató apparátus készítésénél is tekintettel voltunk, a nomenklatúrában például főleg a jogi szempontok dominálnak. Kiadványunk nemcsak általában történeti, de azzal egyenlő mórtékben speciálisan jogtörténeti jellegű munka, az első jogtörténeti forráspublikáció. Az úriszéki perek közül számban s az osztályharc dokumentálása szempontjából első helyen kívánnak említést az ún. magistratualis perek, vagyis azok, melyekben a. földesúr, a Dominus Magistratus, illetőleg a földesúri hatóság s a jobbágy állanak szemben egymással, amelyekben tehát a keresetet (vádat) a földesúri ügyész (fiscus magistratualis) terjeszti elő. A magistratualis perek zömét a közjogi, büntető- és magánjogi elemekből szétválaszthatatlanul összeszövődő, a jobbágy-földesúri viszonnyal a legszorosabb kapcsolatban álló ügyek alkotják, melyeket úrbéri perek néven szokás összefoglalni. A mondott viszony természetéből, a jobbágy élet minden mozzanatára gyakorolt kihatásaiból következik, hogy az úrbéri ügyektől a másik két nagy perkategória, a polgári és a büntető perek felé a határ nehezen vonható meg, az átmenet mindkét irányban rendkívül finom : közöttük 5? A testi büntetések megszaporodása, az úriszéki ítéletekben korábban alig szereplő (inkább fegyelmi eszközként, bíróságon kívül alkalmazott) börtön- és botbüntetés meghonosodása az úriszéki gyakorlatban a XVII. sz. közepétől közölt anvagunkban is megfigyelhető (1. pl. a 388., 506., 508., 525., 579. sz. pereket). A XvTH.'sz. folyamán s a XIX. sz. első felében a testi büntetések számarányának növekedése tovább tart.
