Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Bevezetés

gratiajára" hagyja, kegyelmétől teszi függővé, vagy nem is szab ki ítéletet, hanem a bűnösséget megállapítva (esetleg még ebben sem foglalva állást), az úrra bízza, mi történjék az elmarasztalt vádlottal, mert „szabad az ur őnagysága, mit cselekszik felőle". Sőt arra is vannak adatok, hogy a földesúr az úriszék által jogerősen halálra ítélt személynek a kivégzés előtt kegyelmet ad, s az elítéltet szabadon bocsáttatja.

43 (A kegyelem ára rendszerint az, hogy a perbefogott a maga és utódai nevében örökös jobbágyságot vállal.) A pallos jogú földesuraknak a kegyelmezést tiltó, eredménytelenségük miatt többször megismételt törvények : az 1405. évi II. decretum 5. cikkelye, az 1495. évi 19, az 1655. 38, 1659. 15. s az 1715. 48. törvénycikkek csak a fenti adatokat erősítik, az általános gyakorlatot bizonyítják. — A vérhatalom s az egykorú jog szerint is csak szuverént megillető kegyelmezési jog elbirtoklása, a bírói parancs kibocsátásának gyakorlata, a nota inf ideiitat is, a hűtlenség bűnének a földesúr elleni cselekményekre rávonása, továbbá a magánjogi eredetű földesúri háramlási jognak a királyi fiscus közjogi jellegű háramlási jogával párhuzamba állítása, amire pereinkben szintén több eset fordul elő,

44 mutatják igazán azt a helyzetet, melyet a nagybirtokos főnemes a feudális anarchia e korszakának társadalmában elfoglal, s ami Csák Máté idejének a területi felségjog megszerzése felé törekvő oligarcháira emlékeztet. Joggal mondják tehát az úriszéki jegyzőkönyvek, hogy a pallos jogú úr ,,absolutus dominus in sua dioecesi", akinek az intézkedésével, úriszékének ítéletével szemben további út nincs, legfeljebb az ő „gratiajához lehet confugialni", s ha valamelyik alattvalója — az úr „pallosjogát megsértve" — például a vármegyéhez kísérli meg perének továbbvitelét, az „hamis árulko43 A szalónaki úriszék pl. (1586) egy lopással gyanúsított asszonyt halálra ítél> ha tisztító esküt nem tesz, vagy ,,ha uram őnagysága meg nem enged neki". Pannonhalmán (1626) fej- és jószágvesztésre szóló ítélethez fűzik hozzá : ezekután ,,az. úr őnagysága gratiaja lássa, mit kellessék vele cselekedni". Ugyanitt (1628) hasonló ítélet kiegészítése : „szabad őnagysága, mit cselekszik vele, az őnagysága arbitriumában áll", más jobbágyokat pedig, egyéb rendelkezés nélkül, ,,az úr gratiaján" marasztalnak el. A lózsi úriszék (1687) az uradalom területén elfogott két idegen jobbágyot gyilkosság címén kerékbetörésre ítél, megjegyezvén, hogy földesuruk a büntetést enyhítheti. Németújvárott (1602) feleséggyilkos perében „bár halált érdemelne", az úriszék ítélet kiszabása nélkül ,,az úr gratiajára" nagyja, „valamit vele cselekszik". A lánzséri úriszék (1665) egy halálraítélt tolvaj ügyében, ki a tisztítóesküt nem tudta letenni, újabb' határozatot hoz : „veluti ftír suspenditur" ; a jegyzőkönyv margóján látható utólagos bejegyzés szerint azonban „gratiat adott az úr őnagysága, úgy bocsátották ki az fogságbul" stb. L., az idézetek sorrendjében, a 18., 168., 259., 170., 169., 124. sz. pereket s O. Lt. Esterházy cs. hercegi ágának lta. Causae civiles et criminales stb. 1767. rsz. kötet (Altes Rechtsbuch II.) 113v. 1. — Gasonló feltételes módon úrbéri ügyekben is gyakran ítélkezik az úriszék, ezekre azonban, minthogy „az úr gratiaja" itt magánjogi természetű, nem térünk ki. 44 A szalónaki úriszék 1584-ben egy falusi bírót, ki a robot ügyében eljáró urasági szolgát bántalmazta s a pannonhalmi úriszék 1626-ban egy szökött jobbágyot — mint a hűtlenségi ügyekben szokás — fej- és jószágvesztésre ítéli. A lózsi úriszék 1691-ben két hasonló perben már kifejezetten a Hármaskönyv I. r. 14. o. alapján jár el, mely c. a nota infidelitatist s ezen belül a felségsórtést tárgyalja. Az egyik esetben, a tiszttartót arcul verő falusi bíró perében, az ügyész arra hivatkozik, hogy — mivel a cselekmény a földesúr elleni támadásnak, pártütésnek számít — az idézett c, „jóllehet koronás király urunk eőfelsége ellen tett actusokrul sónál", ide „iure merito" alkalmazható. A másik esetben, magát a kalodából erőszakkal kiszabadító jobbágy perében, a vádindítvány — hasonló indokolással — újból leszögezi, hogy a hivatkozott c. „jóllehet in crimine laesae Maiestatis deservial, .. . ide applikáltathatik". L. a 12. 168., 261., 262. sz. pereket stb.