Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Bevezetés

A FEUDÁLIS ŰR, A VÉRHATALMŰ „SZABAD ISPÁN" 17 Ugyanakkor e nagybirtokos főnemesség, mely maga felett büntető kezet nem ismer, a saját „alattvalóival" szemben korlátlan hatalommal rendelkezik. Ezt uradalmi apparátusán s a szolgálatára álló fegyveres erőn kívül a pallosjog biztosítja. Vérhatalmú úriszékének büntető ítéletei, mint láttuk, korszakunkban nem fellebbezhetők, s a polgári és úrbéri ügyek is az ő fórumain dőlnek el, magasabb bíróságok felé tovább nem vihetők ; jogszolgáltatását, melynek kényszerítő erejét a tortúra s a kegyetlen büntető törvények növelik, semmi nem korlátozza. A földesúr által gyakorolt egyfokú, fellebvitelt kizáró büntetős az önkényére hagyott úrbéri bíráskodás a jobbágynép kizsákmányolásának kendőzetlen eszköze, mely jól érzékelteti : hogyan szolgálja a kor nemesi jogrendje a maga osztályának érdekeit mindkét irányban, úgy az uralkodó, mint az elnyomott tömegek felé. A vérhatalmú „szabad ispán" a maga birtokán — udvari népe, cselédsége s az uradalmához tartozó faluk és mezővárosok lakossága felett — teljes fegyelmi joggal, közigazgatási és jogszolgáltatási hatalommal bír. Hatásköre tehát ahhoz hasonló, amit a vármegye gyakorol az uradalmakhoz nem tartozó területen. S ha a vármegye egyes szerveit alkalmilag igénybe kell is vennie, ez nem csökkenti az úr hatalmát ; az itt mutatkozó csekély különbséget egyébként is kiegyenlítik az úrbéri kapcsolatból eredő jogok, melyek a mérleget a földesúr javára billentik vissza, sőt személyi hatalmának fejedelmihez hasonló súlyt adnak azok a lehetőségek, melyekkel a „Dominus Magistratus" a jogszolgáltatásba való befolyás terén rendelkezik. Eltekintve attól, hogy korszakunkban még az úriszék bírái között nagy számban vesznek részt az uraság különböző rangú alkalmazottai, s a többi „pártatlan" bírót is ő hivatja meg (a jelenlevő megyei urak osztályszolidaritásból szintén az ő érdekeit képviselik), csak arra utalunk, hogy az úrbéri keresetet vagy — bűnügyben — a vádat mint fiscus magistratualis, közvádló, az uraság ügyésze képviseli (magánvádas bűnper a közölt jegyzőkönyvekben már alig fordul elő).

40 Ha a vesztes fél vagy az elítélt ügyét újból felvétetni kívánja — a fellebbezésről előbb szóltunk — a perújítást (nóvum) az úrtól vagy udvarbírájától, a kegyelemből való perújítást (nóvum cum gratia), mellyel a nemesi bíróságok ítéleteivel szemben maga a király rendelkezik, csak a földesúrtól kérheti.

41 De a pallosjogú földesurak a királyi jogokat nemcsak az ilyen bírói parancsok kibocsátása, hanem a büntető perben adható kegyelem tekintetében is magukhoz ragadják. Mint láttuk, egész anyagunkban egyetlen eset fordul elő, amikor a halálra ítélt ügyét a király elé próbálta vinni, s ez sem járt eredménnyel : az úriszék a kórelmet elutasította.

42 Viszont sok olyan per maradt fenn, ahol az úriszék a büntető ítélet végrehajtását vagy mérséklését „az ur 40 L. pl. a 281., 309., 529., 560. sz. pereket, ahol a vádat a sértett, illetőleg hozzátartozója terjeszti a bíróság elé. — A megyei ügyész úriszék előtti vádképviseletére csak a XVIII. század-végi úrbérrendezés után kerül sor. 41 Esterházy Ferenc pápai földesúr pl. (1673-ban) perújítást enged egy gyermekvesztés címén halálraítélt asszonynak. Ugyanez 1674. máj. 28-án hatalmaskodási ügyben ad nóvumot. Az utóbbi — az úriszékhez intézett perújító parancs — eredetiben is fennmaradt, 1. az úriszéki jegyzőkönyvben a per mellé bekötve. (O. Lt; Kamarai lt. Miscellanea no. 12. Urbarialia, fasc. 1. Prothocollum sedis dominalis dominii Papensis ab anno 1650. 236., ill. 251. 1.) 1607-ben a Batthyányak körmendi úriszéke egy adóssági üggyel kapcsolatban, melyben az alperesek a tiszttartótól perújítást kaptak, állapítja meg, hogy ez ügyben nem egyszerű nóvumot, hanem nóvum cum gratia-t kellett volna kérni, amit a földesúr adhat meg, 1. a 109. sz. pert stb. 42 L. fentebb, a 32. sz. jegyzetet. 2 Űriszék