Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Bevezetés

saira, a nép szórakozására, az egykorú babonákra stb. vonatkozó utalások a néprajztudomány-,

36 a majd 400 éves magyar szövegek s a bennük szószerint megörökített hosszú párbeszédek a nyelvtudomány részére milyen mértékben hasznosíthatók, arra feleslegesnek látszik kitérni. Nem mulaszthatjuk el azonban, hogy rámutassunk azokra a lehetőségekre, melyeket az egykorú élet ábrázolása, az archaikus nyelvű dialógusok s nem egy perünk érdekes tárgya a szépirodalom számára kínálnak. A török rabba beleszeretett s kiszabadításáért, a sikertelen együttes szökésért kínos halált halt jobbágynő, vagy a feleségén tett erőszak miatt az ifjú földesúron véres bosszút vett agilis története, a szerencsés üzleti vállalkozás után Ausztriában rablók által megölt Gombkötő Tamás ügyének egyes részletei, Devecser török ostroma, majd hős védőinek méltatlan perbefogása a földesúr által, az 1672. évi Nyitra megyei jobbágyfelkelés stb. készen kínálkoznak történeti tárgyú novellák vagy regények anyagául.

37 Az érintett szempontok közül szövegeinkben, az iratok természetéhez képest, a gazdasági és társadalmi viszonyok kerülnek előtérbe. A közölt perekből élesen rajzolódik ki a nagybirtok s a rajta lakó jobbágynép élete, a földesúri erőszakszervezet működése s a birtokai területén kiskirályként uralkodó pallosjogú földesúr alakja. Kiadványunk uradalmi bevezetései érzékeltetik azt az óriás vagyont és hatalmat, ami a feudális főnemesség kezében összpontosul, s számára a jobbágyság felé az osztályharcban nyomasztó erőtöbbletet biztosít. A kép még teljesebbé válik, ha e nagybirtokos rétegnek az államapparátussal szemben elfoglalt helyzetét is vizsgálat alá vesszük. Az állam egyik legfontosabb hatalmi eszköze, a büntető jogszolgáltatás már Mohács előtt rendi intézmények — köztük első helyen a vármegye — kezébe kerül. A megye azonban nem áll a várak és kastélyok urai felett ; velük szemben az országgyűlés s a nádor törvény szerinti ítélkezési joga

38 is holt betű marad, alkalmazására az itt tárgyalt másfélszáz év során alig találunk példát. Az ország legmagasabb fokú bírósága, a hosszú szünetek után néha összeülő királyi curia csak polgári hatáskörben jár el, s a külföldön élő idegen uralkodó a közrend védelmével az e korban szokásos mértékig sem törődik. A büntető jogszolgáltatásnak a királyi hatalom megszilárdítására való felhasználása csak később, a XVII. század második felében kerül sorra, amikor a Habsburg-abszolutizmus kiépülése előbbre halad, s az ekkor életre hívott ítélkezési forma, a törvénytelen delegált bíráskodás politikai célokat szolgál, a felségsértési ügyekre korlátozódik.

39 Egyébként az uralkodó a büntető juriszdikció tényleges állapotába (mint a jobbágy-földesúri viszonyba más vonatkozásban sem) Magyarországon a XVIH. századig be nem avatkozik. A XVI—XVII. század folyamán tehát gyakorlatilag nincs olyan szerv, mely — az említett, tárgyunk szempontjából mellőzhető delegált bíróságoktól eltekintve — a feudális nagyurakkal szemben büntető hatalmat gyakorolhatna. Az állam magasabb szervei felé e réteg — személyét illetően — törvényen kívüli, helyesebben törvény feletti helyzetet birtokol. 36 L. pl. a 28., 29., 46., 68., 83., 95., 113., 188., 223., 231., 244., 252., 292., 299., 324., 339., 357., 363., 405., 409., 417., 475., 476., 492., 493., 532. stb. sz. pereket. 37 Az említett ügyekre, a fenti sorrendben, 1. a 340., 391., 133., 334., 474. sz. pereket; 1. továbbá pl. a 217., 223., 238., 271., 326., 394. stb. sz. pereket. 38 L. Hármaskönyv II. r. 75. c. ; Kitonich i. m. (Directio methodica) cap. IX. quaest. 14. ; 1659. 18. tc. ; Bodó i. m. 40. 1. 39 L Varga Endre: A Rákóczi-szabadságharc történeti forrásai a Bírósági levéltárak any.agában. Levéltári Közlemények. 25. (1954.) évf. 179—180. 1.