Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

DUNÁNTÚL

battyannak,

2 Zriniouacz Miklósnak minden jószágát, ingó es bingo marhái, mely szegény Istenben iduezűlt Zriniouacz Miklós testálta gyermekinek es fellessegermek. Hanem ket leanykannak, az kik most Szombathelen vadnak, 25 forintott agyannak ky, es az minemeő arua ott lakik Zriniouacz MiklosnenaZ, az élteigh tiztesegessen el tartsa. Ha peniglen w nem akarya tartany, annak illendeő reszet ky aduan, oly embernek, az ky el tartsa, olyannak adgyak. Deliberatum est. Miuel ez feliül megh neuezeí Varga Miklosne az w battyannak eltekben seminemeö eőrekseget nem keresset, s mas az, hogy éltekben ketzer hazasetottak ky ez feliül megh irt Varga Miklosneí minden fele ingó es bingo marhauaZ, mely wtett illete, azért az mini az testamentom tarttya, hogy zegeny Zriniouacz Miklós felessegennek es gyeimekennek hattá minden ingó bingo marhat, szőlőket es irtassokat, azért Varga Miklosnenak adhigh semy keresety nintsen, migh Zriniouacz Miklós fia el ; hanem annak hallala utan kefeshety, az mit akar keresny. Az szegény nemat peniglen Zriniouacz Miklósnak hatra hagyot eozuegye ha nem akarya tartany, annak illendő reszet ky aduan, oly embernek,

3 az ky holtigh el tartsa. Az 25 forintot tartozik Zriniouacz Miklosne az ket leanykannak az testamentumnak continentiaia szerint megh adny. 0. Lt. Batthyány cs. körmendi Ita, C. IX. Űriszéki iratok. Szalónak, 1641. márc. 7. jkv. 4—5. I. 71. 1641 március 7, Szalónak Rokonaitól elhagyott, beteg öregasszony ápolójára és eltemettetőjére, a felperesre hagyta szőlejét. Az alperes azonban rokonság címén s hamisan azt állítva, hogy a szőlő az ő nevére van írva, az ingatlant a hegymester székén elperli, és el is foglalja. A kántortörvény a felperest birtokába visszahelyezi, az alperest pedig a jogtalan perlekedésért s a hatóság félrevezetése miatt a földesúr, tiszttartó és sáfár javára bírságra ítéli. 15. causa. Rohonczon lakozó Béres Leőrenczne A ; prokatoia, inczedy Horuat Tomas, mcnduan : Az minemeő szegény niomorúlt aszonj ember, Soiszne neueő, az mely Rohonczon lakot, vénségére es betegségben jutúan, senky gyamolya nem leuen, az ky gongyai viselte uolna, hanem szegenyí magamhoz vettem, tartassara gondott viseltem halalaigh. Hogy szegény niaualiast Isten ez vilagbul ky szoletotta, nem uolí oly attyafia, az ky koporsoiara auagy temetésére gondot viselt volna, hanem en mentem groffne aszo2 Helyesen : és így hagyta a fiának, a felperes bátyjának. 3 Ti. gondjára bízza.