Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
Nomenklatúra
befejező, érdemi döntés, a deliberatum definitivum („végítélet"). A rövid lefolyású, sommás jellegű úriszéki perekben a közbenszóló ítélet ritkábban fordul elő. Deliberatio stal.* az ítélet megáll, helyben hagyatik, érvénybe lép. Dénár : ezüstből vert váltópénz. Egy magyar forint 100 dénár. De negativa petit iudieium : a perbefogott tagadása szerint, annak megfelelő ítéletet kér. Az egyszerű tagadás alapján ugyanis, ha a perbefogott ezt az utat választotta, s nem próbál ellenbizonyítékokat hozni, a bíróság őt a kereset alól fel nem szabadíthatja : vagy elítéli, vagy legfeljebb tisztító esküre (1. ott) utasítja. Az így megjelölt felperesi (ügyészi) kívánság lényege tehát a feloldó ítélet (felmentés) kizárása. Deutrum : tanúkihallgatási jegyzőkönyv, tanúvallomás. A deutrum szó a vallomási jegyzőkönyvek bevezető részének — mindig kiemelt betűkkel írt — ,,De eo utrum" (arról, hogy vájjon . . .) szavaiból ered ; ezek után következik ti. annak megjelölése, hogy a tanúkat mire vonatkozólag hallgatják ki. Dézsma (decima) : bizonyos terményekből az egyháznak törvény szerint kijáró tized rész; van gabona-, bor-, kender-, bárány-, méh-, stb. tized. A dézsmát általában természetben adják, de a helyi szokások s szerződés alapján pénzben is megváltható. A dézsma behordására a jobbágy nem kötelezhető, vagy legalább azt neki meg kell fizetni. Gyakori azonban a visszaélés, hogy az ingyenes beszállításra is rákényszerítik. Ez különösen ott fordul elő, ahol a tizedet a földesúr bérbe veszi az egyháztól, s a maga kilencedével együtt szedi be. Az együttes kezelés folytán a dézsma szó eredeti — tized —, jelentése kitágult, s beszolgáltatandó terméshányad általános értelmet is kapott. Diea, 1. rovás. Diffamatio (deffamacio) : rágalmazás. Minthogy a rágalmazás és becsületsértés még nincs pontosan definiálva, az utóbbi szokott „dehonestatio" kifejezése helyett a diffamatio szót is használják ezzel a jelentéssel. Differal (di ff erre, dilatio) : elhalaszt. Díj : általában vérdíjat, néha élődíjat jelent (1. vérdíj, élődíj). Díján marad, díján convincaltatik : a perbefogottat a bíróság a saját, vagy a sértett fél vérdíján (élődíján) marasztalja el. Kit fel nem vettem volna díjamért, v. kit fel nem vettem volna díjáért (pro homagio ipsorum stb.) : szokott kifejezés, szószerinti jelentése, hogy a panaszos a szenvedett sérelmet el nem tűrte volna annyiért, amennyit az ő, illetőleg a sértő vérdíja kitesz. Gyakorlatilag az az értelme, hogy ilyen összegű anyagi kártérítést kíván. Ha mindkét fél azonos rendi állású, a kétféle kifejezés ugyanazt az összeget jelenti, ha azonban pl. az egyik nemes, a másik jobbágy, lényeges különbség, hogy a panaszos vagy az ítélet melyik fél díjára utal. Directio Kithonichiana, Directio Methodica stb., 1. Kitonich. Discretio : belátás, megítélés. Pl. az udvarbíró „discretioja szerint convincaltatni" oly módon való elmarasztalást jelent, hogy az úriszék csak a vétkességet állapítja meg, a kiszabandó büntetést (kártérítési összeget stb.) az udvarbíró tetszésére bízza, kiszolgáltatva a jobbágyot a tiszttartó önkényének. (Discretio vesztegetést is jelent.) Districtus : kerület, járás (a szokottabb processus szó helyett), uradalmi kerület. Diversis vicibus et temporibus : több ízben és különböző időpontokban. Az ügyész, pontosabb meghatározás helyett, gyakran csak így utal a vád tárgyává tett cselekményekre. Doeeal (docere) : bizonyít. Dominica Invocavit : húsvét előtti 6. vasárnap.
