Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Nomenklatúra

részleges beismerése esetében) a vallomás ellen, vagy (ha teljes beismerésben van), azzal kapcsolatban a bevallott cselekmény ellen. így biztosít a továbbiakhoz szabad kezet a maga — a vád — számára, másfelől így kerüli el, hogy valamit hallgatólag tudomásul véve, esetleg olyan momentumot szolgáltasson, amiben a védelem megkapaszkodhatik. A kifejezés ugyanilyen értelemben polgári perekben is használatos. Confessio (fassio) : vallás, vallomás, beismerés. A vádlottnak a bíróság előtt tett — vissza nem vonható — beismerését minden más bizonyítéknál többre értékelték, ami, sokszor idézett jogi tétel szerint, „pro mille testibus reputaretur",' sőt „mille testes praevalet", ezer tanú vallomásánál többet ér, s az elmarasztaláshoz önmagában is elegendő alapot nyújt. Ez a felfogás vezetett az inquisitorius pernek, illetőleg az ún. nyomozó rendszer elvének kialakulására, a tortúra (1. ott) intézményesítésére. Coniurator, 1. eskü, eskütárs. Constal (constare) : áll, megáll, igaz, úgy van, kitűnik, bizonyítva van, világosan áll. Pl. „A dicit non constare" : a felperes szerint nem áll meg (ti. az alperes védekezése); „constal (vüágosan áll) bírák uraimek előtt" stb. Constitutio : törvény, rendelkezés ; néha constitutio procuratoria helyett is (1. ügyvédvallás) előfordul. Constitutio procuratoria, 1. ügyvédvallás. Contestatio : szövegeinkben állítás, bizonyítás, a per érdemi része értelemben fordul elő. Contrauont: elkobzás, kobzás alá eső csempész áru, tilos holmi. Contractualista : szerződéses jobbágy, aki a földesúrral kötelezettségei tekintetében meghatározott időre szerződést (contractust) köt. A kötelezettségek és a szabad költözés joga tekintetében vidékek és földesurak szerint, sőt még egyazon uradalmon belül is, nagy eltérések vannak. A szerződéses jobbágyok nem képeznek kiváltságos paraszt réteget, csupán a körülmények kedvező alakulása folytán s ideiglenesen kerülnek a többi jobbágyhoz viszonyítva előnyösebb helyzetbe. Contradical (contradicere, contradictio) : ellenez, ellentmond, sérelmezett jogi aktussal szemben ellentmondást jelent be. A contradictio leggyakoribb formája a felvallás (1. ott) ellen, illetőleg az új tulajdonosnak a birtokba való beiktatása alkalmával az ellen az érdekeltek (rokonok, elővételi joggal bíró szémszédok stb.) részéről bejelentett ellentmondás, az ingatlan átruházásának megakadályozására. Ilyenkor az ellentmondót perbe kellett idéztetni az ellentmondás okának előadására, illetőleg jogosságának bebizonyítására. A nemesi magánjogban nagy szerephez jutott ellentmondás a jobbágyjogban is gyakran alkalmazásra került. Contra tacentes (v. contumaees) omnia iura clamant: a tárgyaláson meg nem jelent alperes vagy vádlott ellen — aki ellen „minden jog kiált" — alkalmazott jogi közhely. Ez alapon kéri a felperes a távol maradt ellenfél elmarasztalását, illetőleg ezzel indokolja a bíróság az ilyen esetben „per non venit" hozott marasztaló ítéletet. (L. contumax.) Contumacia (contumatia) ductus : makacsságtól indíttatva. Gyakran használt kifejezés, mellyel az urasági fiskus a keresetben—illetőleg az úriszék az ítéletben —• a jobbágyot minél vétkesebbnek igyekezik beállítani, akkor is, ha a per tárgya valami kisebb jelentőségű ügy, pl. robot nem teljesítése. A jobbágy felett ítélkező nemes urak ritkán vannak tekintettel arra, hogy a makacsságnak tulajdonított mulasztás esetleg kényszerhelyzetből eredt, mert tudják, hogy a