Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Nomenklatúra

Capacitas : befogadóképesség. A szántóföldek nagyságát szokták megjelölni capacitassal, vagyis azzal a magmennyiséggel, amely a föld bevetéséhez szükséges. Capitalis poena, capitalis sententia, 1. poena capitalis. Castcllanus, 1. porkoláb. Catharinae virg., 1. Katalin nap. Cédula : nyugta (pl. átvett borról, teljesített robotról), utalvány stb. Pereinkben legtöbbször a ,,faizás"-sal (1. ott) kapcsolatban fordul elő. A földesúri erdőkben történő favágásra ugyanis a jobbágynak a tiszttartótól engedélyt, utalványt, „cédulát" kellett kérnie, amelyet a favágás megkezdése előtt az erdőőröknek átadott. Az utóbbiak ezekkel a cédulákkal számoltak el a kivágott famennyiségről, igazolták az erdő állományában mutatkozó hiányt. Céh. A városi kézművesek a munkamegosztás előhaladásának bizonyos szakaszában, nálunk a XIII—XIV. században, érdekeik védelmére testületekbe tömörültek. A céhek szigorúan őrködtek a céhtagok gazdasági helyzetének biztosításán, s ezért egy-egy városban az egy céhbe felvehető tagok számát korlátozták. A felvételt nemcsak a mesterség kitanulását bizonyító remekmunka elkészítéséhez, hanem bizonyos anyagi feltételekhez is kötötték. Ennélfogva a mesterséget űző, de a céhbe fel nem vett iparosok — akiket kontároknak neveztek — és a céhek között osztályharc jellegű kemény küzdelem folyt, a céhekben ugyanis a tehetős polgárság foglalt helyet, a céhen kívül maradottak viszont a város plebejus rétegéhez tartoztak. — A céh élén a mesterek közül választott céhmester és az elöljárók állottak. Az utóbbiak közül atyamesternek nevezték a legényekre felügyelő mestert, aki a legények ládáját és perselyét is őrizte, ameddig azokat külön tartották ; az ő feladata volt továbbá a vándorlegényeknek a mestereknél való elhelyezése. A céhládában — mely a céhmesternél állott — őrizték a céhleveleket, a céh jegyzőkönyveit, a mesterek és legények okiratait, valamint a felvételi díjakból és bírságokból összegyűlt pénzt. A céhládának több kulcsa volt, az egyiket a céhmester őrizte, a többit a helyi szokás szerint más mesterek. —- A céhek a céh tagjai felett kisebb ügyekben bíráskodtak, a céhszabályzattal szembeszegülőket büntették, adott esetben a céh tagjai sorából ki is zárhatták. A céhek ítélete ellen a földesúri hatalom alatt álló városokban és falvakban a földesúrhoz lehetett fellebbezni. A földesúr ugyanis a maga területén a céhek felett is felügyeletet gyakorolt, a céhszabályzatot is rendszerint ő bocsátotta ki, ennélfogva betartását, de a benne lefektetett jogok gyakorlását is neki kellett biztosítania. Ezért — s a céhektől húzott jövedelmét védve — járt el mindazokkal szemben, akik a céh kiváltságait, kizárólagos iparűzési jogát stb. megsértették. Census (korszakunk előtt terragiumnak nevezték) : a jobbágyok által az úrbéres földek után az úrnak — rendszerint pénzben — fizetett földadó vagy földbér. Az urbárium szerinti jobbágykötelezettségek közé sorolt s Szent György, valamint Szent Mihály vagy az utóbbi helyett Szent Márton napján fizetendő adót (jobbágytelkenként évi 1—2 forint) census ordinariusnak is mondták. A bérlők (arendatorok), valamint a taksás jobbágyok (1. ott) szerződésük alapján hasonlóképpen censust fizettek. — Census extraordinarius : a jobbágyokra rendkívüli alkalmakkor (pl. országgyűlés idején) kivetett földesúri különadó (pénzadó). Certiíical (certificare, certificatus, certificatio) : perbehív, a tárgyalás időpontjáról értesít, tárgyalásra megidéz. ,,Certificatusok lévén:" bár szabályszerint meg voltak idézve. Cippus (cyppus), 1. kaloda.