Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)

E LŐSZÓ A DVESZPRÉMI REGESZTÁK«-kal — az egyetemi történeti tankönyv előmunkálatainak a keretében — XIV. századi oklevélpublikációink anyagát óhajtjuk kiegészíteni egy összefüggő okirat-csoport kivonatos közzétételével. A XIV. század a középkori magyar történetnek egyik legelhanyagoltabb szakasza volt. Monográfiák sora tárgyalta az Árpádkor gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális kérdéseit, a XIV. század pedig sok tekintetben fehér foltként állt a kutató előtt. Különösen elhanyagolta a kutatás a paraszti gazdaság és társadalom fejlődésének kérdéseit. E hiányon akart segíteni a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, amikor a magyarországi parasztság XIV. századi történetének a feldolgozására vállalkozott. A munka elé nagy nehézségeket gördített az a körülmény, hogy oklevélkiadásunk e részben igen hézagos. A teljességre való törekvés 1301-gyel abbamaradt s a számban is megnövekedett oklevélanyagot az Anjou-kori Okmánytár szerkesztői, néha indokolatlanul válogatva tették közzé, a további időszakból pedig a Zsigmondkori Oklevéltár I. kötete (1387—1399.) csak legújabban (1951.) vált a történetkutatók közkincsévé. A családi okmánytárak viszonylag nagy és összefüggő anyagot tártak fel egy-egy világi nagybirtok XIV. századi ismeretéhez ; annál nagyobb hiányt jelentett az egyházi levéltárak XIV. századi okleveles anyagának a kiadatlan volta. Ennek tudható be, hogy az egyházi nagybirtok és a rajta élő népek helyzetét a XIV. században kevéssé ismerjük. A Monumenta Ecclesiae S.trigoniensis III. kötetében az esztergomi prímási és káptalani levéltár oklevélanyaga csupán 1349-ig van kiadva, a Pannonhalmi rendtörténet aránylag kisebb számú anyagot tartalmaz s azt sem hiánytalanul ; ugyanakkor nagyrészt érintetlen a veszprémi, győri, nyitrai, egri és gyulafehérvári püspökség és káptalan ; a pozsonyi és vasvári társas káptalan, a jász óvári, leleszi és kolozsmonostori konvent gazdag levéltára — más, kisebb egyházi levéltárakat nem is említve. A felsoroltak közül a veszprémi levéltár áll jelentőség dolgában első helyen, amely két önálló birtokkomplexumra : a püspökség és a káptalan birtokaira vonatkozólag tartalmaz aránylag szerves összefüggésben megőrzött, szép számú, eddig legnagyobbrészt kiadatlan oklevélanyagot. A veszprémi egyház birtokai már a XIV. század elején két önálló csoportban : a püspökség és a káptalan birtokaiként jelennek meg előttünk. Elkülönülésük a XII. és XIII. században fokozatosan s olyformán ment végbe, hogy a püspökök az eredetileg egységes püspökségi birtoknak egy részét átadták a káptalannak, s a királyok és magánszemélyek is most már külön vagy a püspöknek, vagy a káptalannak ajánlják fel adományaikat, s bár a két földesúr itt-ott a XIV. században is közösen birtokol még, az elválasztás, Gergely esztergomi választott érsek 1298. júl. 1-i oklevele szerint (bona episcopatus