Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)

676. 1372. márc. 31. (f. IV. p. passce.) A fehérvári káptalan előtt Zenthkiralzabady-i György fia Pál azt a Zenthkiralzabady-i sessióját és négy helyen (5+3+3+2) fekvő 13 holdnyi szántóját, melyeket elődei erőszakkal elfoglaltak, a saját és ősei lelkiüdvösségének biztosítása végett a veszprémi káptalannak visszaadja. Hártyán, függőpecsét részére való, bevágásokkal — Vk. m. lt. SzentkirálySzabadja 6. 677. 1372. ápr. 19. (VII. iuramenti/ III. quind. passce.) A győri káptalan jelenti I. Lajos királynak, hogy Szécsi Miklós országbíró Jutas-i István fiainak: Jánosnak és Benedeknek a veszprémi káptalan ellen a veszprémmegyei Bogarfeulde nevű birtokért folytatott perében, az 1370. jan. 8-i tárgyaláson hozott ítélete értelmében a felperesek részére kiküldött Teys-i Domonkos fia Mátyás mellé Balázs mester karbeli clericust, a Szt. Brictius-oltár rectorát, a veszprémi káptalan részére kiküldött Wrs-i Myske fia Pál mellé István Papuch-Í prépostot jelölte ki bizonyságul, akik a szomszédok és határos birtokosok s a felperesek és a káptalan képviselőjének a jelenlétében a perelt Bogarfeulde-t s a hozzácsatlakozó földeket István fiainak az útmutatása alapján azon határok szerint, amelyek szerint ők e földeket a fehérvári keresztes konvent 1368. febr. 14-i jelentése szerint a maguk részére akarták iktattatni, körülhatárolták, majd a malom melletti helyen Miklós veszprémi kántor-kanonok (a jelentésben felsorolt) 39 eskütársával, akik közül ketten szomszédok és határos birtokosok és hárman azok közül a nemesek közül valók voltak, akik a köztanúvallatás alkalmával a győri káptalan 1369. ápr. 22-i jelentése szerint a káptalan javára vallottak, megoldott övvel, sarutlanul, fejükre földet téve •—• arra, hogy Bogarfeuldy s a vele szomszédos azok a földek, amelyekről a jutási nemesek (1354. nov. 10-én) a káptalan javára lemondottak s amelyeket István fiai maguknak adományul kieszközöltek, emberemlékezetet meghaladó idő óta a veszprémi káptalan birtoka és sohasem tartozott a királyné adományozási joga alá, letették az esküt, mi után a megbízottak a káptalant Bagarfeulde birtok s a mellette levő földek és tartozékaik, valamint Bogarmolna nevű malom birtokába ( a fehérvári keresztes konvent jelentésében foglalt s most újból és részletesen leírt határok szerint) ellentmondás nélkül beiktatták. Szécsi Miklós országbíró 1372. máj. 16-i ítéletieveiében (Vk. m. lt. Bogárfölde 4.) és annak a fehérvári káptalan által kiadott 1374. jan. 1-i és jan. 11-i átírásában. (U. o. Bogárfölde 5.) 678. 1372. máj. 16. (in Wyssegrad, XVI. oct. Georgii.) Szécsi Miklós országbíró ítéletlevele. — Bubek István országbíró előtt 1369. ápr. 3-án, a fehérvári keresztes konvent perbehívó jelentése értelmében, Jutas-i Péter fia István fiai: János és Benedek bemutatják ugyanannak (1368.) máj. 10-i, a fehérvári keresztes konvent I. Lajos király 1368. febr.