Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)

esedékes gabonarészietet nem adnák be idejében, akkor az első vagy (az elsőre következő) második mulasztás esetén a censuson felül még 20 köbölnyi pönálét fizetnek, de ha (az első kettő után közvetlenül következő) harmadik terminus­kor sem tudnának vagy nem akarnának fizetni, a malmot, az örökbérlet ellenére (non obstante perpetuitatis conditione) az egyháznak kötelesek vissza­adni, amelynek jogában áll, hogy az így létrejött tartozás behajtását a bérlő és örökösei ingó és ingatlan vagyonának bírói záralávétele útján is biztosítsa magának (per sequestrationem bonorum ipsorum mobilium et etiam possessio­num... ad restitutionem... et plenariam prosecutionem compellere tene­rentur et coartare). Hártyán, függőpecsét számára való bevágásokkal. — Vk. m. lt. Pathvására 11. 634, 1369. ápr. 22. (VIII. termini /quind. passce.) A győri káptalan jelenti I. Lajos királynak, hogy Bubek István ország­bírónak a Jwtas-i István fiainak : Jánosnak és Benedeknek a veszprémi káptalan ellen a Bogarfelde nevű vitás földért folytatott perében kiadott parancsára kiküldte Miklós mester dékánt és István mester Papoch-i prépostot, s bizonyságuk mellett a felperesek részére kiküldött Sary Iwan fia : Miklós s a veszprémi káptalan részére kiküldött Vrs-i István fia : László 1369. ápr. 15-én a perelt földre kiszállva, a szomszédok és határos birtokosok s a felpere­sek és a káptalan képviseletében megjelent Péter mester dékán és János kanonok jelenlétében, mivel István fiai azt állították, hogy a perelt földet a királynétól kapták adományul, a veszprémi káptalan ügyvédje pedig kije­lentette, hogy az az egyház (veszprémmegyei) Bogarfeulde nevű birtokának a része, a fehérvári keresztes konventnek a felperesek által bemutatott 1368. febr. 14-i határjáró és birtokbaiktató jelentése alapján megkísérelték a két birtokot egymástól elhatárolni; azonban, mivel a felek a határok tekintetében nem tudtak megeg3rezni, fogott bírák közreműködésével, szemléléssel, csak a vitás föld nagyságát állapították meg : 2% ekealjnyi megművelt szántó­föld (terras cultas et perarabiles), egy ekealjnyi köves és sziklás mezőség (terram campestrosam et in parte petrosam atque saxosam), két helyen négy eke­aljnyi berkes erdő (silvas nemorosas sive virgultuosas), 24 falcastrumnyi rét és egy alólcsapó malom a Vesprem folyón (molendinum in fluvio Vesprem alolchapo vocatum), értékének a megállapítását pedig, ugyancsak a felek egyet nem értése miatt, a bíróságra bízták ; végül a felek által meghívott tanúkat kihallgatták arra vonatkozólag, vájjon a vitás föld királynéi birtok volt, avagy a veszprémi káptalan Bogarfeulde nevű birtoka tartozékának tekintik-e? A káptalan javára 4anúskodóknak a száma (a jelentés szerint) nagyobb volt a felperesek tanúéinál. 1 Hártyán, hátán rányomott pecsét nyomával.— Vk.m.lt. Bogárfölde 3. Tartal­milag átírva Szécsi Miklós országbíró 1372. máj. 16-i ítéletlevelében (u. o. Bogárfölde 4.) és a fehérvári káptalan 1374. jan. 1-i és jan. 11-i okleveleiben. (U. o. Bogárfölde 5.) 1 A mindkét részről felvonultatott tanúk vegyesen nemesek és nem nemesek, közvetlen vagy távolabbi határos és szomszédos birtokosok, továbbá megyebeli (Veszp­rém) és a szomszédos megyékből (Zala, Vas, sőt Pest m.) megjelent egyháziak, nemesek, prediálisták és jobbágyok. Az egyháziak és nemesek névszerint, a többiek pedig csak helységenkinti számuk szerint vannak felsorolva. Korlátolt pontossággal számlálva a

Next

/
Oldalképek
Tartalom