Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)

184 1354 április 28 bort tartozik szolgáltatni), ugyanannyi szőlője, a faluval közös földje és a Konyhaerdőn (silva coquine) kívül is erdeje. A káptalan képviseletében Miklós mester kanonok és Mihály mester főesperes, birtokjogaik védelmében, I. László 1082-i

1 és II. András király 1222-i oklevelét

2 nyújtják be. Mivel az 1082-i oklevél szerint a káptalannak nem Zarberenben, hanem egyszerűen csak Beren-ben adott László király három ekealja földet, két szőlőt, erdőt, a Balatonon halászatot s ezen kívül sok szolgálót, II. András pedig két mansiót, szőlőket, réteket és erdőket, —az országbíró, minthogy több Béren, de csak egy Zarberen van, Kálmán király oklevele alapján az apácáknak ítéli meg az 54 mansiót (mindegyikhez 50 hold szántóföldet rendelve), továbbá az 54 szőlőt és a Konyhaerdőn kívüli erdőt, — meghagyván a fehérvári káptalannak, küldje ki bizonyságát, hogy kíséretében speciális megbízottai : Kezy-i Lőrinc fia László, Kulus testvére : Laciik és Jakab curiai nótárius 1354. febr. 28-án az apácáknak megítélt Zarberen-i birtokot és tartozékait a szomszédok és határos birtokosok jelenlétében mások birtokjogaitól elválasszák és a monostor részére iktassák ; azokat pedig, akik úgy vélik, hogy ottan szintén van birtokjoguk, figyelmeztessék, hogy bírói úton keressék igazukat. A jelentést 1354. máj. l-re a királynak kéri megküldetni. Igen rongált papíron, zárlatán pecsét nyomával. — Vk. m. lt. Sárberén 9. Ép szövege a fehérvári káptalan 1354. ápr. 14-i átírásában. (U. o. Sárberén 10.) 459. 1354. ápr. 28. (f. II. p. quind. resurrect. domini.) A fehérvári káptalan Sebestyén mester veszprémi kántorkanonoknak a kérésére átírja az elhunyt Tamás országbírónak a veszprémvölgyi apácák és a veszprémi káptalan között a Zarberen birtokért folytatott perben 1353. nov. 29-én kiadott ítéletlevelét, hozzácsatolva a káptalan tiltakozását azért, mert amikor az ítéletet a királyi megbízottnak a fehérvári káptalan bizonyságának a kíséretében (1354. ápr. 23-án) végre kellett volna hajtania, s az apácák részét kihasítva a maradékot a veszprémi káptalannak átadnia, az apátnő Istenről és igazságosságáról megfeledkezve, bár az idősb Erzsébet királyné önszántából (az országbíró közben meghalt) kiküldte Lőrinc fia László mestert és curiája nótáriusát : Jakabot, a fehérvári káptalan emberét nem akarta meghívni azért, hogy a veszprémi egyház Zarberen-i jogai továbbra is eltitkolva maradjanak, — hangsúlyozva, hogy a káptalan e birtokrészét az apácák már jóideje bitorolják. Papíron, zárlatán pecsét töredékével. — Vk. m. lt. Sárberén 10. 1

Krit. jegyz. 21. 2 Krit. jegyz. 386.