Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)

460. 1354. máj. 13. Ylhanoi Péter pápai káplán és ügyhallgató a veszprémi préposthoz és főespereshez, a fehérvári préposthoz és kántorkanonokhoz s a pozsonyi préposthoz és őrkanonokhoz. Mivel János veszprémi püspöknek a Mihály komáromi főesperes, továbbá Mihály Vrs-i és Benedek Sasagh-i plébánosok elleni tizedperében a pápa őt rendelte ki bíróul,

1 — váltakozva ketten-ketten, egymásután háromszor, idézzék meg őket a pápai curia bírósága elé. Mon. Rom. Vespr. II. 161. Regesztája: Pest vm. 63. (Vp. lt. Litterae adiunctae nb. 15.) 461. 1354. jún. 19. (in oct. corp. Christi.) A pannonhalmi konvent előtt János mester dékán, veszprémi kanonok, káptalanja nevében bejelenti, hogy Konth Miklós vajda, Zolnuk-i ispán és testvére : Leukus mester, a káptalan Premorton nevű birtoka határai között, elég nagy területet, nevezetesen Tuzukteleke és Kalozd nevű földjeiket elfoglalták és Peeth nevű birtokukhoz csatolták, ezt tették a káptalannak ezen a birtokon levő három malmával is, — s ezért őket az elfoglalt földeknek birtokukban való tartásától eltiltja. Szécsi Miklós országbíró 1383. máj. 16-i oklevelében tartalmilag átírva. — Vk. m. lt. Kálóz 9. — Az 1383. máj. 16-i ítéletlevél szerint ugyanaznap, de 1355-ben a győri káptalan is adott ki azonos tartalmú oklevelet, kivonatát azonban nem közli. Az 1355-ös évszám tollhiba lehet. 462. 1354. nov. 10. A fehérvári káptalan előtt a veszprémi káptalan képviseletében megjelent István mester kanonok és dékán kíséretében Dénes fia Miklós, Mihály fia Péter, Gervasius fia Pál, Péter fia István és Tyba fia István Jutas-i nemesek a saját, valamint Onth fia Bakou, Dénes fia László, Tamás és fiai : András, János és Domonkos, Demeter fiai : János és Tamás, Egius fia László, Gervasius fia Petew, Miklós fia István és János fia Miklós, ugyancsak Jutas-i nemeseknek s részben rokonaiknak a nevében előadják, hogy a veszprémi káptalan •— a Lampert országbíró 1322. márc. 10-i ítéletlevelében szereplő őseik ellen két ekealja földnek az elfoglalása miatt pert indított, s ezért az országbíró néhányukat fej-és jószágvesztésre ítélte, most pedig Drugeth Miklós országbíró őket kötelezte a káptalan birtokai által körülzárt földjeiknek az átadására, —ezért János veszprémi püspök és más fogott bírák közvetítésével így egyeztek ki : a nagy folyó mellett, a Jutas-i birtok közelében, délfelől egészen a folyóig terjedő s a káptalan Bagarfelde nevű szántóival határos földjeiket, néhány egytagban levő kaszálójukat — egy rétnek a kivételével, amely egykor Pál fia Jánosé volt, most pedig a káptalané — elégtételül a veszprémi káptalannak adják, a káptalan pedig, noha az előzmények után terhelhette volna őket, ezeket 1 Ezt kérte a püspök ügyvédje, kinek keltezetlen kérvényét Ylhanoi Péter parancslevele foglalja magában.